Amikor várni kell és nem látsz közeledni senkit az pont olyan, mint az autópályán gyalogolni egyedül. Csak a szalagkorlát kísér, és ha érezni lehet némi füstszagot, az a felforrt hűtővíz és fekete féknyomok. Ezt követi a csend, majd az eszmélés talán. Ahogy haladsz az úton lassan tűnik fel a szakadtTovább…

Messzebb kellene lenni attól az állapottól, hogy nem vagy itt. Mondjuk pont egy olyan rendszerben hol a hiány egy ismeretlen, égitestek közti fekete anyag. Elviselhetőbb lenne, mint a nehéz űrruha súlytalanság nélkül. Vagy közelebb jutni, kamrád, pitvarod falán, lüktetni ráncos homloklebenyed körül.   Madárijesztők tavasza Hallgatod a hajnali madárricsajt, benneTovább…

Egy zsúfolt tüdőben ébredt és körülnézve látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás és remény között, ami a belégzésnél teherrel érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég. A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt a bordás tetőszerkezet minden belső erejét összegyűjtve nyílt ki, nehéz ritmussal szülve antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át. Ő pedigTovább…

Este ha hazaérek, kikötöm a cipőfűzőm felszabadulok, bár kell még pár szívverés, amíg kiléphetek cipőm nélküli valómból. Hatvanszor négy téglából áll a terasz. Leülök, az udvar mozog, a fűben hangyák cipelnek valami hétköznapi fáradtságot. Azt hiszik eledelre való, pedig én vagyok. Mezítláb, levegős, pihenő darabokban.Tovább…

Reggelenként kevered a kávéd, imádkozol és a láthatatlan közben vegyül az illattal. A kételkedés lefelé hull, hűvös homokká válik a padlástérben. Elmondott imák várnak a megtörténés betonpadkáján. Fekete szemetes edények az utcán egymás mellett, hétfőn hét óra után, csak a felfelé futó ereszek tudják megvigasztalni gyorsabban az eget a kétségbeesésnél.Tovább…

Figyellek, érteni akarom gondolataid, miértjeim megoldó kódjai benned vannak elrejtve. Ne haragudj ha eddig felszínes hallgató voltam, most felfedezném legmélyebb sötétségem is. Csak engedd, hogy kicsit jobban elaludjak, várva, hogy felemeljen valami ösztönös turbulencia. Hadd álmodjam magamba a felismerés forrásait, termőföldre ébredve, csírázó magvakra.Tovább…

Felkelt a fagyból és az ablakon túl úgy tűnt egy ásításnyi pillanatra végre kinyílott a nyár. Embercsillag lakótelepi évgyűrűk szorításában, szögek és kapcsok anyák és apák univerzumán. Fent barlangfelhők váltják egymást, egyárbócos könnyű fellegek, monoton kereszthullámzás. Alatta él, mint hajnaltövisbe akadt vérző seb. Áramlás jelenléte, állandó, újjászülető folyó. Valaki, akiTovább…

Kilábalunk, ha lassan is, hátunk mögött elmosódott tegnap, megfertőzött sziget. Tiszta arany alig marad az emlékezetben. Kint a fény higanypatak, szétfutva terül. Igyekszik mindenfelé az utcák gyengülő pulzusú érhálózatán. Sebesen. Ahogy mi is, sérülten, vért folyatva haladunk, mert itt még nem járt a halál ennyire mélyen. És most köszönés nélkülTovább…

Nem biztos, hogy hamar megtalálsz a havazás gyorsan belepi a nyomokat. Igaz, menekülve indultam a korai sötétedés elől, de még nem gyűjtöttem annyi fényt, hogy egyedül várjak. Ha a félelem bekerít, újra kell éleszteni az érkezések tüzét, testőrnek hívni a fenyvest, ami körülvesz, szóra bírni a szelet, hátha a jegesTovább…

Kettőnk szótlansága között legrövidebb út, ha a várakozás helyett megszólítalak. Inkább előhozakodom gyermeteg kérdéseimmel és várom a csontig hatoló szózivatart. Ha lehet, tekintsd tudatlanságom alázatnak, elmém résnyire megnyílt szívem ajtaja. Amíg húsvirágok között térdelve vár az idő, szitáljon felettem értelem, teremtés zaja.Tovább…