Albert Zsolt: Arany és salak
Kilábalunk, ha lassan is, hátunk mögött elmosódott tegnap, megfertőzött sziget. Tiszta arany alig marad az emlékezetben. Kint a fény higanypatak, szétfutva terül. Igyekszik mindenfelé az utcák gyengülő pulzusú érhálózatán. Sebesen. Ahogy mi is, sérülten, vért folyatva haladunk, mert itt még nem járt a halál ennyire mélyen. És most köszönés nélkülTovább…