25. lapszámunkban Kelebi Kiss István grafikái láthatók. Májusi lapszámunk tartalmából: Szokolay Zoltán versei Pethes Mária: Tündérléptű Szép Anyám Oláh Tamás: Illatzenéd Nászta Katalin: Névtelen tavasz Murányi Zita: Eltűntek Birtalan Ferenc: Menekíts Asperján György: Bocsáss meg, édesanyám Kelebi Kiss István versei Fövényi Sándor: Magyar vagyok Kardos M. Zsöte: Évek ékessége DebreczenyTovább…
Tévednek Az operatív megbeszélés rólam. Fogalmuk sincs, hogy hallom őket. Nem tudhatnak a szökésemről. Maszkjuk helyébe arcot képzelek. Így bocsátok meg, távolodóban. Elhitetem, hogy ők is emberek. Ahová megyek, senki nem vár. Versekbe zártam maradék időm. Azt hiszik majd, hogy ők írták a sorsom. S hogy a titkaim magammal viszem.Tovább…
Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…
Mai vonásaid függönye mögé lesek. Játékos arcod éveim lejtőjén hol felém jön, hol búcsúzik, olvadó hó nedves szellője ér el, gyöngyvirág, orgona, rezeda tavasza magasba emel. Egykori hajad halk illata becézve elém leng. A teremtő emlékezet megszakad, eltűnik, forgat, és táncolva visszavisz. Enyém vagy, – mégis idegen. Piano és forteTovább…
hogy felizzon minden elfojtott-kivasalt hullámvasút s fellobogjon véred mint vitorlákkal dagadó viharban kimagasló árbocrúd hagyni kell azt a mozdulatot kibomlani elernyedni feszülő idegeket a bőr alatt menj utána annak az egynek embernek – szónak aki engedi hogy megragadd magadhoz öleld s magába fogad *Első kölésTovább…
úgy vettem észre hogy eltűntek a földről a top joyos kupakok néha találok a földön egy sáros üzenetet a késői nyárból hogy válaszd a boldogságot vagy tegyél valamit önmagadért ma például tíz percig figyelték ahogy kapartam ki az egyik kupakból a sarat alatta a felirat épen maradt olyan szakértelemmel csináltamTovább…
száll röpül a nyárfa magja ne hagyj itt ne hagyj magamra nincs szavam a nemlevésre csak a vagyra csak a mégre testem fárad földre göbbed röptesd újra újra röptesd érted vagyok legyél értem adj hitet a szenvedésben fölöttem az ég ha megdől menekíts a félelemből benned halok értem élj ittTovább…
Akkor kellett volna megölnöm, mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…
Dob sosem látjuk a tömegtől a keresztúthoz mikor érünk ÍGY egyenes a kacskaringó a járás kínja csak mit érzünk sosem tudjuk meg kik voltunk és voltunk-e valahol szívünké e a hang mit hallunk vagy egy másik rab dobol * Függőhíd mikor befagynak a napok híddá szerveződik egy verses szerkezet ésTovább…
Magyar vagyok én nem, csak azért sem, nem leszek se barnák, se fehérek hegedőse, nem szeretném, hogy kezemben vonó hisztizzen, ha Júdea gyermeke rám néz, majd rólam a háztetőre. csak tépik jobbra-balra ezt a hazát, és nagyívben szarnak emberre, jogra, Szabadság? ugyan, “rabmadár is szegett szárnyon” fenn Budán röhög aTovább…