Az 57., márciusi lapszámot – öt oldalon –, Gősi Ferenc győri fotós képei díszítik. Gősi Ferenc (Győr, 1952. 12. 31.) Középiskolás korom óta foglalkozom fotózással, fotókidolgozással. Sok éven át elsősorban családi fotókat, portrékat, emlékképeket készítettem. Érdeklődésem az utóbbi években a természetfotózás felé irányult, amely a digitális fényképezés elterjedésével mélyült el.Tovább…

látjátok örökös remény hiába növeszt ablakunk üvegén jégvirágot indulni indulni kell bedeszkázott tekintetek ölelésre görbülő kézfogások már a búcsúzás is érvényét veszti a Könyvből idézünk lázas sorokat elszabadult régi dallamokat sodor egyre a szél sebek feltépett felhőrongyai amott tőből lemetszett hajfonatok közt gubancolódik a táj templomtalan idegen városok mentén csakTovább…

Görög szó, visszaváltozást jelent, vissza valamivé, mi egykor létezett a rajzoló agyában és papirosán is talán, aztán rejteni kezdte, álcázta geometriával, a torzító perspektíva fortélyaival. Most ott a képen, nem mondom, tündököl, azt sem, hogy láthatón van ott, legföljebb tudhatón, vagy sejthetőn. Sejtelmesen. Hogy megfejtsd, meg kell találnod a visszaváltozásTovább…

Visszatér a múlt Valahonnan mélyről jön fel a múlt, a múlt, ami voltam. Jön felém, és én itt fekszem, holtan. Valahonnan távolról üzennek ők, ők, akik nincsenek már. Integetnek, és kiabálnak, de megkötöz a halál. Ki voltam, és mivé lettem? Egyetlen perc az egész – Valami elsuhant felettem. Döbbenten nézem,Tovább…

Bezár a könyvtár, a könyvesbolt becsuk, az ember újat nem vár, ami van, annyi jut. Az új és régi múlt más már, nagyon más, mint egy hegyomlás zúg ránk az új jelen. Azt el se képzelem, az új jövő mi lesz, kevesebb félelem, sikoltás legyez. A régi jövő elmúlt mígTovább…

Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként levélről levélre görgő cseppek bogyóiban ott vagy, mohón szürcsöl be a szomjas föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható levegővel együtt, melyben vízmolekulák járják táncukat, nincs villámlás nélküled, az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg földtől égig, égtől földig bensőmet,Tovább…

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

Toll fut, futol, leszen papírdal, lapszéle él, húsodba irdal, lovatlanul lovagi torna, a tortakésen vércsatorna. Toll fut, futol, zizeg a rosttoll, masé leszel majd papirostól, s ha lesz, ki pépből kifehérít, nem verset ír, mint rajtad én itt. Toll fut, futol, pufog a flaszter, volt kőolaj, hogy mondja azt el?Tovább…

Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…

Meglepően gyakran fordul elő, hogy azok akikkel beszélgetek, bevallják nekem, regényt szeretnének írni, és megkérdezik, hogy kezdjenek bele. Nagyjából mindenkinek ezt szoktam mondani: 1. Nem biztos, hogy regényírással kell kezdeni. A novellába könnyebb belebukni, gyorsabban kiderül, hogy nem megy. Ez jó is meg rossz is. Rossz mert előbb fáj, jó,Tovább…