Látod, itt vagyok megint, egyből megtalálom a sírodat. Hoztam a teát. Már látom is a bögrét, amit a nagyival rögzítettünk a fejfához a télen. A te bögrédet. Hogy benőtte azóta a gaz! Kár, hogy nem látszik jól, pedig milyen jól mutatna itt a sok unalmas angyal között az a bőszoknyás,Tovább…
ó jaj nekem a gázórát nem én rontottam el istenbizony nem én gorombáskodtam a rohamrendőrséggel ó én csak vonatjegy szerettem volna lenni budapest és auschwitz között menettérti és most mégis próbálom istent utánozni a kiakadásban mindenható vagyok omni(m)potens géz-glória a fejemen lehetnék akár apollinaire vagy bérelhetnék virágzó virágüzletet lehetőleg forgalmasTovább…
ballada addig nem halok meg míg nem látom a tengert sokszor elmondta míg végre elmehetett egy hétre a horvát tengerpartra mit láthatott függönyként tengerre hulló horizontot csillagokkal hátukon határtalanba táguló hullámokat vihar színét az égen és a vízen és miről beszéltek kettesben a tengerrel mikor senki nem zavarta őket nehézTovább…
Ha véget ér majd a földi lét ha napod, órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat porrá válsz velük a föld alatt) Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…
ez a vers nem az enyém csak hozzám menekült nem akarja hogy megírjam csak hogy hermetikusan zárjam le az ajtókat ne férjen hozzá senki aki avatatlan akkor hát el kell döntenem hogy eltömöm-e a réseket nem kér inni nem kér enni, jó, távol tartom tőle a csöndet a reményt ésTovább…
Ha érezném vágyad sós ízét, ajkad nyomán billog volna bőrömön. Ha megérintenél, olvadt mázként csordulna rólam a kétely; (félhangon koldul így, aki remél) de feltételes módban, léggömbök a szavak hajszálvékony zsinegen, s nem kap utána senki, ha elengedem.Tovább…
Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…
mint ujjaid között a homok peregnek a percek s perceg szúként felfalva a pillanatokat míg véget nem ér egy falat kenyér csak kegyelem tettek nélküli önzés hogy álmod ne kísértse kimondatlan a „mea culpa” templomod hideg csendjét megzavarva a lépéskényszer nem szabadság a fal is túl közel hol minden kimondatlanTovább…
Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…
A reggeli eligazításon keresem vonalaid. Néhányan takarnak, csak sejteni tudlak. De vagy és ott állsz a sorban, közben azon gondolkodom, vajon ma, hogy viseled a hajad. Azt szeretem amikor hátul fogod össze, és később az arcodra bomlik. A pulóvered most is fekete és bő, a nadrágod egyszerű farmer, olyan semmilyen.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.