On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Amikor várni kell és nem látsz közeledni senkit az pont olyan, mint az autópályán gyalogolni egyedül. Csak a szalagkorlát kísér, és ha érezni lehet némi füstszagot, az a felforrt hűtővíz és fekete féknyomok. Ezt követi a csend, majd az eszmélés talán. Ahogy haladsz az úton lassan tűnik fel a szakadtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma százszor is elmondtam, elengedlek. Nem kötlek szóval, és nem égetek kék gyertyát sem. Nem oldok kötést. A mágia nem nekünk való. Mondják, a szerelem harc, ám nekem nincsen kardom, nincsen pajzsom. Én nélküled voltam védtelen, s szelíd páncél ölelt, ha két karod oltalmazott. Végtelenül múlt az idő, ha hiányoddalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a nem szeretembe már beleírták hogy szeretem csak megerősítésnek került elé a nem egy felmérésben megállapították az önmagukkal folytatott beszélgetés 70%-át hatja át mélyen a destruktivitás és időnként a megrögzött optimisták is sajnálják magukat csak nem hagynak annyi időt az önsajnálatnak mint aki pesszimista ahogy a kudarc a siker előszobájaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dukay Nagy Ádám emlékének Esti sörömet nem hagyom, legyen bármilyen alkalom, legyen ma fény vagy lejtmenet, kocsmába úgy is elmegyek. Esti sörömet nem hagyom, bennem béke és vad vadon, ahol vagyok, ott szeretet, korsók, kortyok és sok nyelet. Esti sörömet nem hagyom, ott állok végképp sarkamon, köröttem zsongás, emberek sTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bolond időjárással köszöntött be a május, hónap közepére sem javult semmit az időjárás, minden nap esett vagy fújt a szél, dühösen kergetőző, sötét felhők sötétítették be az égboltot. Egy hétfőn reggel aztán kisütött a nap, a falusi iskola udvarán csillogtak az éjszakai zivatar nyomán kövérre hízott tócsák, ám ez nemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ülünk a rendelőintézetben. Hidegem van, mondja egy nő. Először azt hiszem, nem is magyar anyanyelvű. Hidegem van, hidegem van, ismételgeti. Pocsék ez a május, de most épp meleg van, tűz a napfény az üvegtáblákon keresztül. Persze nincs szavunk arra, mikor a hidegség belülről árad, mikor rettegsz, mikor teljesen egyedül vagy.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az esélyteleneknek nem nyugalma van hanem egykedvűsége a földalatti világon kihűlt akkumulátorok osztoznak velünk szívünk beletörődve fogunk beletörve hiánya bennünk nőni akar váljatok katalizátorrá mondja a Magasságos s ha kérditek hogy van-e idő annyit felel már nem lehet soká a holtomiglant kijátszani sose mertem új sorscsapást hiába vársz hiszek aTovább…