(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…

Bolond időjárással köszöntött be a május, hónap közepére sem javult semmit az időjárás, minden nap esett vagy fújt a szél, dühösen kergetőző, sötét felhők sötétítették be az égboltot. Egy hétfőn reggel aztán kisütött a nap, a falusi iskola udvarán csillogtak az éjszakai zivatar nyomán kövérre hízott tócsák, ám ez nemTovább…

Ülünk a rendelőintézetben. Hidegem van, mondja egy nő. Először azt hiszem, nem is magyar anyanyelvű. Hidegem van, hidegem van, ismételgeti. Pocsék ez a május, de most épp meleg van, tűz a napfény az üvegtáblákon keresztül. Persze nincs szavunk arra, mikor a hidegség belülről árad, mikor rettegsz, mikor teljesen egyedül vagy.Tovább…

az esélyteleneknek nem nyugalma van hanem egykedvűsége a földalatti világon kihűlt akkumulátorok osztoznak velünk szívünk beletörődve fogunk beletörve hiánya bennünk nőni akar váljatok katalizátorrá mondja a Magasságos s ha kérditek hogy van-e idő annyit felel már nem lehet soká a holtomiglant kijátszani sose mertem új sorscsapást hiába vársz hiszek aTovább…

Mindig szégyellni kellett valamit az életben, a kitérdesedett mackónadrágot, a nyáron is hordott kopott magas szárú cipőt. A komfort nélküli szoba konyhát, nyóckeres identitást. Bár én nem szégyelltem semmit. Az olcsó kategóriájú luxus panelt az ötödiken, apám több szintes házát, aki elhagyott minket. Intézetis életemet, bár eminens diák voltam. AnyámTovább…

A vereség után mindenki elfordult tőlem Kétségbeesésemben elhatároztam, hogy ezentúl rugalmasabban haladok a korral és szemafornak álcázom magam egy kisvárosi vasútállomáson. Azután vasúti fékező lettem, de valaki kérte a bizonyítványt. Máskor mezei nyúl voltam nagy piros szemekkel, de rámtaláltak a vadászok. Nincs több trükköm: marad a való látszat: győztesnek kellTovább…

Reykjaviknál vörös az égalja, a hányadán állás mára felfüggesztve, s míg a világ önmagát felmagasztalja, felém lopakodik az este. A mozivásznon a nő kádban ül, talpaspohár, cuvée benne, a pillanat ott maradt befejezetlenül, ahol a lelke jár, most odamenne. A poháron át színeződik a világ, egy gengsztermítosz átmelegít, elsüllyed aTovább…

Kikerestem múltamból egy képet, talán képtelenség. Tizennyolc vagyok, pont benne az élet sűrűjében. Dübörögnek a hormonok, füst, ital, erotika. Versek és képek, talán képtelenség. Belül mélyen üresség, kiáltás és futás, ki a városból, a kőhalom dzsungelből. Poros úton kifulladva térdre esek, aztán arcra. Előttem egy sarus láb, tűző napfényben felnézekTovább…

nem láttam én előre semmit csak hittem akani kell s nem foszt majd ki az idővel elfogyó erő nem hittem a vihartól becsapódó kapu baljós hangjának nem kalkuláltam hasznom sem forintban sem devizában nem hallottam az együttérzést nyírfák éjszakai sóhajában nem magamért küzdöttem hanem másért hittem ő majd értem küzdTovább…

Én már nem merek odamenni Istenhez, túl mély az árok köztünk, évtizedek markolója harapta ki, mit kell olyankor mondani, hogy kell köszönni, hogyan énekelni, valamikor nagyanyám elvitt templomba, bütykös ujjakkal fogta kezem, ő bejáratos volt a vén Kaporszakállúhoz, na de hova lett ő is?, hova lett az én utam?, ésTovább…