Tágas világban szűk szükség ne érjen, láss ki magadból, örülj: nézz az égre, a magasság mindig tüdődbe férjen, minden csak kezdet, ne gondolj a végre: ahogy a felhők formát váltanak, úgy vált alakot, úgy villódzik minden, a láthatók is félig látszanak, a létezőkben ott lüktet az Isten, hagyd átlobogni magadonTovább…
Nem hihetem pedig muszáj lesz nincs bölcsesség más csak az enyém lezárja a szemem és ahogy én vettem őt, megítél. Tovább…
aki nem tud aki nem tud másoknak megbocsátani akinek nincsenek kedves szavai és a tekintete kikerüli ha az utcán jön szembe aki gőgje tornyában ül és nem mozdul a lelke aki úgy néz át az embereken mint az ablaküvegen nem látja meg bennük a szépet aki azt hiszi hogy mindenkiTovább…
Lászlónak … nem tudlak megváltani, csak elfogadni, dédelgetni, úgy ahogy vagy, magadért szeretni. Itt van belül a jó és rossz kulcsa, mi döntjük el magunkból kiindulva, a képmásra visszamutat önnön ujja, a zár egyforma, egyenlő az esély, mi kell? – a jó, a rossz a cél, melyért mindent megteszTovább…
a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…
A folyók nem váltanak útlevelet. A medence hívó ölébe árad ki-be az emberrengeteg, a szél a határokon át sodorja az aranyat és a szemetet. Egyik nagyapám minden őse Vereckén át, lóháton jött ide, a másik is messzi idegenből, csak azért, hogy legyen kenyere. Az egyik harcosan, büszkén, dacolva, fogyva, megverve,Tovább…
Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…
Amikor várni kell és nem látsz közeledni senkit az pont olyan, mint az autópályán gyalogolni egyedül. Csak a szalagkorlát kísér, és ha érezni lehet némi füstszagot, az a felforrt hűtővíz és fekete féknyomok. Ezt követi a csend, majd az eszmélés talán. Ahogy haladsz az úton lassan tűnik fel a szakadtTovább…
Ma százszor is elmondtam, elengedlek. Nem kötlek szóval, és nem égetek kék gyertyát sem. Nem oldok kötést. A mágia nem nekünk való. Mondják, a szerelem harc, ám nekem nincsen kardom, nincsen pajzsom. Én nélküled voltam védtelen, s szelíd páncél ölelt, ha két karod oltalmazott. Végtelenül múlt az idő, ha hiányoddalTovább…
fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.