Tartalomjegyzék: Erdős Virág: Hídavatós, öregemberhangra Fellinger Károly versei Asperján György: Fogyó fölösleg Haász Irén versei Nagy Bandó András: 20 haiku Murányi Zita versei Jagos István Róbert: Kádtól a kilincsig Pethes Mária: szavak szilánkjai – Kovács József Hontalanért Major Petra: Párkány Smelka Sándor: Ezt megbeszéltük! Hámori Attila versei Nászta KatalinTovább…
,,Ugrott a hosszú, boldog élet. Ugrott a munkám, kenyerem. Ugrott az ősz és hipp-hopp: tél lett. Ugrott barátság, szerelem – nem számít, ezt még lenyelem. Ugrott a ház, a kert, az otthon. Ugrott a kocsma, meg a bolt, ugrott a fám, a bodzabokrom, tenyérnyi szőlőm, ami volt – ki tudja,Tovább…
MAGYARÁN SZÓLVA Mikor meghallottam, magyar az új doktornő, mérhetetlenül megörültem, tudtam, ő aztán biztosan megérdemli a borra- valót, megnőtt az önbizalmam, majd mikor hosszas várakozást követően végre bejutottam hozzá, a leleteim kezdte nézegetni, nekifogott szlovákul magyarázni, szerinte így érthetőbben lehet fogalmazni, így már képben van, míg én bámultam, mint borjúTovább…
Mit elmulasztottam, köröztet, pedig már a halál se vétkem, csak megnyugvásom felerészben – addig élnem fogyó fölösleg. Elvégezni magam maradtam, a Nap bennem csak tompa tályog, bent minden éjszakát kivájok – kint lépked a szívem szavakban. Semmit sem kívánok egészen, szétszállt, mit hittem, több darabban, szabad már, mit sose akartam,Tovább…
Szeretnek engem az istenek Szeretnek engem az istenek, harmatcsepp életem ring, lebeg, virágpor ízű perc-ékszerek, fű zöldje, víz gyöngye élvezet. Kék-lila akácok illata körüldong, ha jön az éjszaka, az élet is néha szép kerek… Szeretnek engem az istenek. Rám hullnak a tejes-kék egek, örvendeztetnek a részletek, búbánat felhőmből elpereg, sosemTovább…
gyász-szalagos ég alatt sóhajjá sorvad minden fájó gondolat váratlan pillanat szökteti a legígéretesebb álmot vesztett csata füstje száll amikor utoljára látnak szobád rabjai a tárgyak felszabadítják magukat rosszul záródó ajtódból elszabaduló huzat levési vállamon nyugvó kezed árnyékok rögtönzött szónoklatát hallgatja a fény szavak szilánkjain szél zörög verseidet védőkarként tartom aTovább…
Titokerdő Jónak ismernél, ha azt se, meg amazt se tudnád már rólam. * Szomj A lábvizedért más földrészeken sorba állna a szomjas. * Ördögecset Megjelent és már kezdte is: fölfestette magát a falra. * Talentum Tudta a sorsát: mindig középen ült az osztályképeken. * Pontos Válóper: a kettős pontból egyikTovább…
a csomagtartóban két pezsgősüvegnek sikerült összekoccannia a pasi úgy szaladt hátra bele az éjszakába reggelente ezen az útvonalon viszi a gyerekeit óvodába és a lánya mintha most is belecsimpaszkodna a hátába úgy mondja egész a kormánykerékre hajolva előttünk a nedves járda és az esték egyirányúsága hosszabbra nyúlik mint a lónyaiTovább…
Kivételesen kádban fürdött. Dörgölte magáról több évtized mocskait. Imitált ahogy minden egyes nap. Nem törölközött meg. Várta a kiszáradást. Meg oly sok minden mást. Elkésett, lekésett, megkésett. Egyik sem fontos már. Az ágyon csendben ült. Számvetése végéné járt. Felbontott egy langymeleg pezsgőt. Nem szerette, de tudta most kell. Meztelen ágyékáraTovább…
Szeretek az ablakban ülni, keretet kap a káosz, és vajon lehetne-e ennél több közöm a világhoz, egy ablaktalan érában, hol egy-egy falhoz tapadunk, – mint a vérrögök a vénában – és csak néhány bátor van, aki nem retteg lebontani, ki képes saját igazságát téglánként kimondani.Tovább…