46. lapszámunkat, Szendrei Judit bélyegművész alkotásai díszítik. Czimer-Szendrei Judit vagyok, Debrecenben élek, bélyegek felhasználásával alkotok.Antal Pétert, az ismert műgyűjtőt idézve “bélyegekkel festek”. Honlapom: www.juditszendrei.com Első képemet 2015-ben készítettem. Ezt azonnal megsemmisítettem, nem tetszett a végeredmény. Most, 2021. januárjában, amikor ezt a bemutatkozást írom, már a 104. képem készül. A technika,Tovább…
“Átlagos olvasó vagyok én is, csak fordító is egyben, meg fél életemet irodalommal töltöttem, ráadásul úgy érzem, az író centrális művész.” /Tandori Dezső: Kilobbant sejtcsomók. Virginia Woolf fordítója voltam/ Papp Gábor Zsigmond: Tandori Tandori Dezső: Nehéz dolgok Én gyakran arra gondolok, Írónak lenni nehéz dolog. De író mackójának lenni MégTovább…
– Töredék Tandorinak – Nem ebben maradtunk. A madarak rosszat álmodtak az éjjel. Dobszerda jött; kidübörgő, napfénnyel szikrázó feketeség. Felkapta mohó fejét a város. Elnémult sok, akit emberkézre adtak. Csönd-őrjöngve várták a híreket. Ha szerencsénk van, suttogták, innen is látszik, ami túl van. Vagy nincs, de visszaragyog, és kedvére továbbTovább…
Utolsó kép – Tandori utoljára a Clark Ádám téren láttalak, furcsa öregember, mentél a buszmegálló felé, alig tudtál már lépni is, mint egy hajléktalan, olyan voltál, sapkád a fejedben, és a fogaid – jobb nem beszélni a fogaidról akartalak volna megölelni, de valamiért zavarban voltam, talán, hogy jobb a kabátom, aTovább…
Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál, a mesterünk vagy így és úgy, naná, te isten büféjében dús papírtál, el sem bírná, ki körbehordaná, hát körbeállunk kiskanálni szépen, kedvesTovább…
Járom a földszagú, sárszagú, csíráktól és madaraktól élénk berlini erdőt, leülök egy padra, bámulom a kivágott nyírfákat, az öreg, csupasz törzsek szelíd fehérsége messze világít a sárból. Tandori Dezsőre gondolok, mint annyiszor, de most kicsit másképp, hiszen tudom: ezt ő már nem nézheti meg újra, a nyolcvanegyedik ismétlést, a kitavaszodásTovább…
Azt mondta, ha testvéred vétkezik, támadd be a plébánost, a gyülivezetőt, a püspököt, a lelkészt, a főtesót, és kezdjél áskálódni, sutyorogni, mószerold be, pusmogjál az ügyeiről, higgye el atyám, eminenciás uram, tiszi, haver, koma, hogy ez a senkiházi ezt meg azt tette, Bibliát sem olvas, az énekeket sem énekli, vízenTovább…
A bátyámnak van egy öccse, aki sajnos pont én vagyok. Ez önmagában is elég nagy baj, de az még nagyobb baj, hogy ez örökre így is marad. Én most még csak tízéves vagyok, ő meg tizenöt, de mire én tizenöt leszek, addigra ő már húsz. Ezt magyarázta el nekem aTovább…
Ha van hazám, akkor az a szavak közötti csend, a mondatok közötti hallgatás. Ha van hazám, akkor az a fehér fal, az üres képernyő, a fehér papír. Ha van hazám, akkor az az összegyűrt térkép, a kettétépett fénykép, az elégetett napló. Ha van hazám, akkor az a megsemmisített múlt, aTovább…
Az utolsó emléke Aleppóból a fakír volt. Egy szövetpokrócon térdelt, és tört üveget evett. Nem lett baja, bár a szilánkok felsértették a torkát, a mutatvány után néhány hétig nem beszélt. Nem sokkal később kezdődött a támadás. A nők és a gyerekek nem tudtak mit csinálni, ezért kétnaponta átrendezték a lakást,Tovább…