On:
In: Szépirodalom, Vers

nem lehetetlen hogy újrakezdünk mindent bárki velem jöhet aki kész a kalandokra bennem eluntuk magunkat barátaim a sémák az éppígy létükben elévültek lehet, hogy a struktúra hord némi érvényt de honnan tudnánk hogy képes-e felvenni másfajta tényeket vagy azok teljesen kívül esnek, nem az volt a cél hogy elég összetettekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Rettenetes dolog történt egy kanárimadár belefarolt a szélbe és kivájta belőle a szépet mint tudjuk ebbe halt bele Urbino doktor és sokan mások akik miközben a kanárival ejtőzködtek nem vették észre hogy ez a legvisszahozhatatlanabb órájuk. ©Sarolta Gyoker: Tört szabadságTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

teljesen mindegy hány hibát követ el az ember egy nap inkább nevetséges mint szomorú fönntartja az életet két palacsintával többet ettél meg nevettél mikor csöndben kellett volna lenni panaszkodtál annak aki úgyis kinevet teljesen mindegy nem a nap foglalja keretbe a vétkeket hanem hogy van-e olyan tett ami sorompóba fogjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ez a vers nem az enyém csak hozzám menekült nem akarja hogy megírjam csak hogy hermetikusan zárjam le az ajtókat ne férjen hozzá senki aki avatatlan akkor hát el kell döntenem hogy eltömöm-e a réseket nem kér inni nem kér enni, jó, távol tartom tőle a csöndet a reményt ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy kicsit mindig gyávának éreztem álomnak nevezni a halált, feketéket mondani négerek helyett, anyámnak hívni az anyóst, időseknek az öregeket, minimálmegélhetésű embereket mondani ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi. Teljesen be kellene tiltani, hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva, hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni. Igazuk vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

van hogy szikrát szór a szemedbe aztán fájdalmas görcsökben elakasztja a felindulást ha szelídülnél az áradó vizeidet felduzzasztja játszik veled merre menjek ha nincs kiút sem a gyűlöletnek sem a szeretetnek lehetnék követ tépő gyopár sárga vagy fehér a magasokon vagy porhó bárhol ami elszáll a kő egyikre se hatTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Vila d’Arcos északon van, kicsit keletre a hegyek között. Vidéki kisváros. A hatalmas katedrális, körülötte kikövezett utakkal, mint valami hajó az örökkévaló vizeken. A házak régiek – nemesek, s egyszersmind szegények -, pontos arányokat mutatnak föl a lépcsőfokoktól az ablaktáblákig, a veranda párkánytól a vakolatlan gránitfal felületig; csak a griff-Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem hittem volna hogy továbbtolja valaki a mutatót kéken állt a víz a gáz még a villany is, és én is. először játéknak hittem beugrottak a klisék végül is a kék nem önmagában él nem kell megijedni valami csak átszínezi hiszen a kék előnye hogy más szín által él. deTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A szőke lány egy álomban egyszer csak fölbukkant a tengerből már majdnem fuldokolt és nem volt világos hogy mennyit áldoz majd rá hogy fönnmaradjon illúziótlan volt mint az orvosok aki azelőtt ő is volt nem lepődött meg mikor a parton meglátta a fiút aki valahogy nem süllyedt el pedig előtteTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hát igen a téma súlyosabb mint a gondolat ez nem vitás tétje van nem sugdos a füledbe nem old föl és nem világít rá semmire nem fényből van masszív anyag és rettenetesen makacs kiüt minden gondolatot nem akar rávenni semmire még arra sem hogy megfogalmazd neki jó ha homályban vanTovább…