ami éppen van talán ez az egyetlen közös az élők és a halottak között az eredendő munkamegosztás van aki kitalálja van aki csinálja kivitelezni nem lehet máshol csak itt ma nem ekével szántunk és nem szappannal mosod a hajadat mondhatni azért vagy hogy a föld és a haj ne szikkadjonTovább…

I. mai kapaszkodó a szupermarketben egyszerre értünk a sorhoz egy fiatalemberrel mind a ketten jeleztük hogy a másiké az elsőbbség de ő komolyan vette és mögém állt egyúttal a kosaramat a futószalagra tette II. emlékezet senki sem volt felesleges az ember életében megfejthetetlen mi bukkan föl denaturálva túl unalmon ésTovább…

akárki vagy rohadj meg ezt köpte oda valaki a lefestetlen ablaktalan ajtó mögül a kopogtatásomra a melléklépcsőházi lakásban a szigony utcában ezerkilencszáz- kilencvenháromban. a józan ész azt súgta szaladjak az ösztönöm nem engedte az újabb kopogtatásra kicsoszogott egy öregasszony ami meglepett mert férfire tippeltem enyhülten nézett rám és behívott csakTovább…

nem lehetetlen hogy újrakezdünk mindent bárki velem jöhet aki kész a kalandokra bennem eluntuk magunkat barátaim a sémák az éppígy létükben elévültek lehet, hogy a struktúra hord némi érvényt de honnan tudnánk hogy képes-e felvenni másfajta tényeket vagy azok teljesen kívül esnek, nem az volt a cél hogy elég összetettekTovább…

Rettenetes dolog történt egy kanárimadár belefarolt a szélbe és kivájta belőle a szépet mint tudjuk ebbe halt bele Urbino doktor és sokan mások akik miközben a kanárival ejtőzködtek nem vették észre hogy ez a legvisszahozhatatlanabb órájuk. ©Sarolta Gyoker: Tört szabadságTovább…

teljesen mindegy hány hibát követ el az ember egy nap inkább nevetséges mint szomorú fönntartja az életet két palacsintával többet ettél meg nevettél mikor csöndben kellett volna lenni panaszkodtál annak aki úgyis kinevet teljesen mindegy nem a nap foglalja keretbe a vétkeket hanem hogy van-e olyan tett ami sorompóba fogjaTovább…

ez a vers nem az enyém csak hozzám menekült nem akarja hogy megírjam csak hogy hermetikusan zárjam le az ajtókat ne férjen hozzá senki aki avatatlan akkor hát el kell döntenem hogy eltömöm-e a réseket nem kér inni nem kér enni, jó, távol tartom tőle a csöndet a reményt ésTovább…

Egy kicsit mindig gyávának éreztem álomnak nevezni a halált, feketéket mondani négerek helyett, anyámnak hívni az anyóst, időseknek az öregeket, minimálmegélhetésű embereket mondani ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi. Teljesen be kellene tiltani, hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva, hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni. Igazuk vanTovább…

van hogy szikrát szór a szemedbe aztán fájdalmas görcsökben elakasztja a felindulást ha szelídülnél az áradó vizeidet felduzzasztja játszik veled merre menjek ha nincs kiút sem a gyűlöletnek sem a szeretetnek lehetnék követ tépő gyopár sárga vagy fehér a magasokon vagy porhó bárhol ami elszáll a kő egyikre se hatTovább…

Vila d’Arcos északon van, kicsit keletre a hegyek között. Vidéki kisváros. A hatalmas katedrális, körülötte kikövezett utakkal, mint valami hajó az örökkévaló vizeken. A házak régiek – nemesek, s egyszersmind szegények -, pontos arányokat mutatnak föl a lépcsőfokoktól az ablaktáblákig, a veranda párkánytól a vakolatlan gránitfal felületig; csak a griff-Tovább…