Bezár a könyvtár, a könyvesbolt becsuk, az ember újat nem vár, ami van, annyi jut. Az új és régi múlt más már, nagyon más, mint egy hegyomlás zúg ránk az új jelen. Azt el se képzelem, az új jövő mi lesz, kevesebb félelem, sikoltás legyez. A régi jövő elmúlt mígTovább…

holdvilág és földvilág együtt forog köztük vagyok fuga én ami összetart és gátat képez ragasztó köztük az amit róluk gondolok számok betűk szülnek új világot feldobott érmeként megcsörrenek az írás mindig felfelé mutat mindig két ünnep közt benne életed házamban minden sarok reped az enyém is egy helyen szoros cipőmTovább…

1 Holdsarló és nem-kalapács le kell menni ég kék ecetjét inni Nap fényszögeivel átveretni holdsarlótól sebesedni létbe hanyatlani mindenné halványulni míg kivirágzik az áttetsző sejtek közül ama fényes Hajnalcsillag 2 és már lent: 3 Csontváry (zen zseni) neve is üzeni levegőoszlopokra fényszögekkel elefántcsont-palotát ácsolt, Napút-ecsettel nem káromkodásból teljes-színskála-katedrálist plen air-ből,Tovább…

Kifejezetten zavar, hogy kérdéseimre nem találok választ. Kifejezetten zavar, hogy úton-útfélen meg nem értettségbe botlok. Kifejezetten zavar, hogy megállt körülöttem a világ, és a következő lépés megtételéhez már nincs késztetés. Kifejezetten zavar, hogy mindez engem kifejezetten zavar. Ellenben ha úgy tekintek ezekre az apró kis tüskékre, mint alig észrevehető, jelentéktelenTovább…

Olvastam valahol, hogy Freud ifjabb éveiben szégyenlős volt, és zavarta, ha fiatal páciense szemben ülve vele az arcába meredt, ezért heverőre fektette a betegeit, ő maga pedig az illető fejéhez telepedett, hogy ne is lehessen látni őt. Ebből aztán a pszichoanalitikusok rítust csináltak: minthogy Freudnál így volt, valószínűleg így aTovább…

A RÉZKILINCS, mint felnagyított pisztolyravasz. Glancolás közben arcom félholdja egyre élesebb, lehet, hogy két fegyvert fényesítek egyszerre. A Napba öltözött fém szinte jéghideg, a hajszálerek, mintha a messzeséget beintegető tűz nyelvei lennének. Teljesen kipirulok. A takarítás a gyilkosok legszebb gesztusa, ahogy a halál negatívjából elő lehet hívni a semmit. ATovább…

Kontra Ágnes képei közé   Látósdit fogunk játszani a testvéremmel. Lehunyom a szemem, a testvérem is lehunyja az övét, a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át a finomTovább…

Hogyan kerül a tájképbe a meztelen nő? Ez a kérdés Szinyei Merse Pál: Pacsirta című 1882-ben készült festménye kapcsán merült fel a korabeli pesti és bécsi kritikusok értetlenkedő cikkeiben. Pedig Szinyei természeti környezetbe illesztett aktja igen átgondolt alkotás. A zöld fűben fekvő női alak egy pacsirtát néz a bárányfelhős kékTovább…

Émi egy hideg téli napon született, a huszadik század közepe táján. A kislány akarva, vagy akaratlanul, de hamarabb érkezett a napsütötte világba, mint azt szülei várták. A pici valóban pici volt, alig két és fél kilogramm. A koraszülöttek többségét már ekkor is inkubátorba helyezték. Nem volt ez másként Émivel sem.Tovább…

Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világTovább…