On:
In: Szépirodalom, Vers

Kint, a kerti padon bámul rám az este, árnyékait földre dobva, hűlni kezd a teste. Morcos félhomály ül cserfes színek helyén, vad szél pihét borzol ijedt madár begyén. Itt az ősz, ne tagadd, ránk zúdul egészen, s mi nyílni már elkésett, hát tűri, hogy enyésszen. Kint, a kerti padon, bokor-csönddéTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Napok óta keresek egy metaforát, egy akkorát, ami teljesen elfedne, ha föléd tartanám. Ha rábukkannék, újra meg újra alá futhatnál, valahányszor nem tűr meg a valóság. De nem sikerül sosem: hol lábujjal lógsz ki, hol karral, hol meg válltól fölfelé egészen, így aztán kilógok én is folyton, ki a beismerésből,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szemében          gyúlékony           tüzes                    álom félszeg                 vágya                    tánca                    sejlik szenvedély        parazsa                piroslik                 arcán éled                      izzik                       némán                 ragyog   *Weöres Sándor azonos című verse nyomán.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Gerinc mentén zúg egy folyam – ha most nem is érzed, ráeszmélhetsz, valahányszor mások szemét nézed, mert bármilyen a tekintet, a folyam medrét vájja, de másképp zúg, ha gleccser, és másképp, mikor láva.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma, helyi idő szerint, négy óra tizennyolc perckor nyugszik le a nap, aztán jön a kék óra: hanyatló, esti fények között, a tekintetem kifoszt minden szegletet, majd kapkodva próbálja a dolgokat a helyükre visszanézni, mielőtt beáll az éj-sötét. De te azért ne félj, csak hagyd magad elveszni a fókuszpontok között,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ki tudja, mi van mögötte, talán fele ennyire se szép, lehet a magány rejtekhelye ez vagy a némán tűrt pofonoké, de ha hunyorogva nézed vagy éppen könnyes szemmel, csak remegő színes karikák, s ha összeérnek, halmazaikban csupa decemberi titok ring, mintha apró világítótornyok üzennének: ezt vártad, itt megérkezhetsz! *Első közlésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg a nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. * Insomnia Sötét is van, csend is van, mindhiába, a fejem, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dolgom A vízállás néha változik, de jobb, ha nem is törődsz vele, mert kevesebbszer nincs félig se, mint ahányszor csurdig tele kezemben a pohár. S mert a dolgom kezdettől adott, benne eszem a szívemmel összenőtt: itt hagyok egy-egy mondatot, minden gazdátlan pont előtt. * Tűz jegy Kinek bordái közt tüzetTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Olykor hosszan hallgatok, már-már pazarlom a csendet, de találtam én ebben, valami földöntúli rendet, itt, a nagy zajok korában – mondhatnám józanságot, de tudom, ezt meg kell magyarázzam, hát megteszem: ittas mind, ki túllármázza az életet, s most biztos a szokásosat képzeled: egy deci a pohár mellé, egy deci bele…Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…