On:
In: Szépirodalom, Vers

avagy pamflet-vers a nárciszokról Hibátlan vagy mindig, erős, okos, kimért, játszod nekem Freudot, az egyetlent, ki megért, de nagy haragra gerjedsz, ha a táncot másképp járom: saját vágyam szerint, s a füttyszót meg se várom! Aztán megint szeretsz, ha bűnömet megbántam, a húsomból ma neked már tíz adagot vágtam, ezTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Gyengén süt a nap. A bokrok, amik az óvoda utcafronti kerítése mentén sorakoznak, még leveleiken egyensúlyozzák a reggeli harmatcseppeket. Az udvarra nyíló ajtó mögött egyre erősödik a kitörni készülők zsibongása. Aztán mozdul a kilincs, és a gyerekek, akár a József Attila versben: kipörögnek a napvilágra. – Ne szaladj a lépcsőn!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kint, a kerti padon bámul rám az este, árnyékait földre dobva, hűlni kezd a teste. Morcos félhomály ül cserfes színek helyén, vad szél pihét borzol ijedt madár begyén. Itt az ősz, ne tagadd, ránk zúdul egészen, s mi nyílni már elkésett, hát tűri, hogy enyésszen. Kint, a kerti padon, bokor-csönddéTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Napok óta keresek egy metaforát, egy akkorát, ami teljesen elfedne, ha föléd tartanám. Ha rábukkannék, újra meg újra alá futhatnál, valahányszor nem tűr meg a valóság. De nem sikerül sosem: hol lábujjal lógsz ki, hol karral, hol meg válltól fölfelé egészen, így aztán kilógok én is folyton, ki a beismerésből,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szemében          gyúlékony           tüzes                    álom félszeg                 vágya                    tánca                    sejlik szenvedély        parazsa                piroslik                 arcán éled                      izzik                       némán                 ragyog   *Weöres Sándor azonos című verse nyomán.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Gerinc mentén zúg egy folyam – ha most nem is érzed, ráeszmélhetsz, valahányszor mások szemét nézed, mert bármilyen a tekintet, a folyam medrét vájja, de másképp zúg, ha gleccser, és másképp, mikor láva.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma, helyi idő szerint, négy óra tizennyolc perckor nyugszik le a nap, aztán jön a kék óra: hanyatló, esti fények között, a tekintetem kifoszt minden szegletet, majd kapkodva próbálja a dolgokat a helyükre visszanézni, mielőtt beáll az éj-sötét. De te azért ne félj, csak hagyd magad elveszni a fókuszpontok között,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ki tudja, mi van mögötte, talán fele ennyire se szép, lehet a magány rejtekhelye ez vagy a némán tűrt pofonoké, de ha hunyorogva nézed vagy éppen könnyes szemmel, csak remegő színes karikák, s ha összeérnek, halmazaikban csupa decemberi titok ring, mintha apró világítótornyok üzennének: ezt vártad, itt megérkezhetsz! *Első közlésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg a nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. * Insomnia Sötét is van, csend is van, mindhiába, a fejem, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dolgom A vízállás néha változik, de jobb, ha nem is törődsz vele, mert kevesebbszer nincs félig se, mint ahányszor csurdig tele kezemben a pohár. S mert a dolgom kezdettől adott, benne eszem a szívemmel összenőtt: itt hagyok egy-egy mondatot, minden gazdátlan pont előtt. * Tűz jegy Kinek bordái közt tüzetTovább…