Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se.   Önvédelem Kis tüzek mellett, egy nagyra emlékezve, fázni tanulok.   Látens késésTovább…

Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…

Mintha csak egy lift zuhanna, gépzsírszagú rettenet, képzelném, hogy álmodom csak, képzelném, de nem lehet. Pár emelet – aligha több: gyomor alá ér a szív, de fentről az az ismerős hang újra emelkedni hív.   (Major Petra: Foltok című kötetéből)   Illusztráció: a kötet borítója Több a kötetről: https://www.facebook.com/literaturakiado/photos/a.143153552741379/1866493643740686/ MajorTovább…

Még nem jött el az az észrevétlen önkívület, ami kiűzhetne minket belőlem, nem könnyű így: túlnépesedtem. Pedig láttam már többször a csend sötét oldalát, azt ahonnan te is érkeztél – azonnal felismertem a hallgatásod! Nem mondtam, te meg nem kérdezted, mégis tudjuk mindketten: ha nem szólunk egymáshoz, az évszázad végeTovább…

Mikor átfordulnak szemedben a tükrök, olyan leszel, mint a befagyott tavak, amik önmagukba bámulnak tavaszig. Olyankor a parton várom a rianást, fázom, zsibbadok és lilul a szám: képmásom mindig a jég alatt ragad.Tovább…

Javaslat Kagylót s szemet ne feszegess – felnyílnak, ha készen állnak rá.   R.ng.t A maradandó pillanat ismérve: vagy ringat vagy renget.   Nyelvi hemofília: elvérzik a mondat, ha a szavamba vágsz.   Jósgömb Ha nem tudod, mit hoz a jövő, néz meg, te mit viszel neki!   Ornitológia ATovább…

Bizalom Most védőháló nélkül csüngök szavadon, mélység nem riaszt. Szuvenír A hűség magad felé tartozás, nekem ajándékba add! Léptek Hiszem, ahány új út, az ember annyiszor tanul meg járni. Hallomásból A lehetetlent nem ismerem, nem egy a baráti körünk. Tagolás Micsoda?! – kérdi a hitetlen. Mi nem az? – kérdezekTovább…

Ezüstös bőröd üzenet, a Mindenből embernyi, testmeleg látomás, a Hold gördül át rajtad éppen – vajon érkezés ez vagy távozás? Csillagok írják rád jelüket, még az is, melyik rég halott, égre száradt fény-tintával folytatja e varázslatot. Bűbájt rejtő, titkos térkép, érinteni nem merem, a csodálkozás összes szava csenddé roskad nyelvemen.Tovább…

Derékig ért a víz, mikor kiszálltam a csónakból, álmomban kérted, mondván ideje indulnod, ideje maradnom, s mert azóta hátrálva megyek a part felé, láthatom majd, miképp olvadsz ponttá a horizonton, ahonnan csukott szemmel visz tovább a képzelet. Nyugodtan ring a kék alattad, biztatón fénylik az ég felettem: tudom, a napTovább…

Partokhoz szoktunk. Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit, míg egyikünk elég bátor nem lesz a merüléshez. Hogy ki kezdi, nem fontos, úgyis csak utólag tudható, hogy a mélységben ki lelt otthonára. Valami igazhoz tér vissza, akit a víz magához vonz – próbáld ki egyszer! Combközépig lassan borít el, onnantól gyors és visszafordíthatatlan.Tovább…