tegnap fényképezés közben odaállt mellém egy srác úgy ismerte ahogy a tenyerét Csíkszeredát csak két percet várjak amíg kiteríti a piros búvárzászlóját és akkor úgy legyen hogy a Hősök tere szobrai finoman érintsék meg a hátát de legyen inkább két kép és kezembe nyomta a tablettjét oké mondtam és belőttemTovább…

szél karol a szürke ködburokba a világosság árnyéka kéredzkedett a napkorongra esőcseppek verik hólyagosra a Duna vízét amikor a legmélyebb sötétség találgatja hova lett az ég a Parlament fekete gránitkockái körül egy szivárványos olajfolton megcsillan a kék festék kicsivel innen a sziget lábaitól a magasságot is szétkenték a Margit-híd karcsúTovább…

az avarban a megsemmisülés pattog ez a rothadó szivárvány halom már nem tudja hol van az elveszett éden én töprengek el az istenléten a fák ágán eltépett kötelékek a lomb hiánya is megzörren az őszben azt hiszem fényes lélekmag az isten a könyörtelenségébe vetve míg összébb fonja két szárát nyakamonTovább…

kitakaróztam pedig a paplan alatt lábamhoz simultak a menekülő útvonalak ahogy az ember ösztönösen védekezni kezd elkezdtem keresni a kezed hogy a test körül az a hófehér keret ad majd menedéket az ágy mellett egy fölborult üveg és a kispárna szélek fehérebb tollakat eresztettek szélnek mint a decemberi hópelyhek letapostamTovább…

az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…

ágról-ágra száll én küszöbtől sarokig úgy élek mint a kis rigó idős falomb a szobám ahová behúzódva minden törzsben kibomolott egy évmillió ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény, a friss levegő a földön minden gyógyult fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.Tovább…

a gyöngyhajú lányt játszotta a Scorpions átirata lehetett inkább az üvegcsarnokkal szemben ült másnap vettem észre hogy eltűnt a hajkefe a táskámból pont szemben álltam vele a szemem összekente egy könnycsepp három éve voltam utoljára szerelmes arra a fekete ruhás nőre emlékeztettem a nyugatinál ezeréves vagy nincs is kora aTovább…

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…

az ég közepén hatalmas sárga lámpa gyullad föl a fény telepátiája és beragyogja azt a hosszú hófehér szőnyeget amin az ősz lépeget ezt az isteni szelídséget ahogy hangtalan repednek meg fellegek és a magasság vékonyodó homlokára tűzi az esőcseppeket hogy a fák nyakára láncot fűzzenek ezek az ezüstszínű októberek mindigTovább…