úgy zörög a lomb mint egy halk esti szerenád szél kapja föl a gyökerek jajszavát és ülteti a törzs tenyerére az éjszakát haragos őszben állnak a fák a zöld koronák alján sárga levélsapkák tavaszi órák melegén a napfény hiányát szolmizálják két ág tör isten felé a sötétség megtörik a csillagokTovább…

az ég szélén álltunk néztük a felhők gömbölyű hasát ez két hónapos lehet mint a zivataros ég istentől is terhes mondta egyikünk de nem mozgott a száj és az a kismadár ahogy leküzdve a légellenállást följebb szállt hogy magasabbról nézze dániát eszünkbe jutott a repülő a sínek és a vonatTovább…

az elbóbiskolt utcákra a májusi fák szórják a tavaszi havat ilyenkor tea szaga van a blaha lujza térnek lehet mégis bodzaszagot érzek a villamosokon is sárga kabát van és a hasukon is körbeérnek a fekete övek mintha nem a tetejükre szerelték volna az áramszedőket rövidített útvonalon közlekednek a szerelvények aTovább…

a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog idegenek írják a valóságot elsötétült az ég válla hogy fölkészüljön erre a szokatlan világosságra mintha a földet húzná a törzs súlya egy pók hiánya hálót sző a magányra mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom átinteget árnyékomon egy rémálom három napja takarítokTovább…

tegnap fényképezés közben odaállt mellém egy srác úgy ismerte ahogy a tenyerét Csíkszeredát csak két percet várjak amíg kiteríti a piros búvárzászlóját és akkor úgy legyen hogy a Hősök tere szobrai finoman érintsék meg a hátát de legyen inkább két kép és kezembe nyomta a tablettjét oké mondtam és belőttemTovább…

szél karol a szürke ködburokba a világosság árnyéka kéredzkedett a napkorongra esőcseppek verik hólyagosra a Duna vízét amikor a legmélyebb sötétség találgatja hova lett az ég a Parlament fekete gránitkockái körül egy szivárványos olajfolton megcsillan a kék festék kicsivel innen a sziget lábaitól a magasságot is szétkenték a Margit-híd karcsúTovább…

az avarban a megsemmisülés pattog ez a rothadó szivárvány halom már nem tudja hol van az elveszett éden én töprengek el az istenléten a fák ágán eltépett kötelékek a lomb hiánya is megzörren az őszben azt hiszem fényes lélekmag az isten a könyörtelenségébe vetve míg összébb fonja két szárát nyakamonTovább…

kitakaróztam pedig a paplan alatt lábamhoz simultak a menekülő útvonalak ahogy az ember ösztönösen védekezni kezd elkezdtem keresni a kezed hogy a test körül az a hófehér keret ad majd menedéket az ágy mellett egy fölborult üveg és a kispárna szélek fehérebb tollakat eresztettek szélnek mint a decemberi hópelyhek letapostamTovább…

az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…

ágról-ágra száll én küszöbtől sarokig úgy élek mint a kis rigó idős falomb a szobám ahová behúzódva minden törzsben kibomolott egy évmillió ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény, a friss levegő a földön minden gyógyult fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.Tovább…