Mindig amikor utolér ugyanaz a halál rettegve gondolok vissza milyen volt a nyár magasabbról illatoztak-e a fák tavaly emelt-e meredekebb boltot a lombból sok-sok törékeny ágból a balerinahajlékonyság hogy mint egy zöld templom magasodjon az út fölé emelve szellős kupolát a járda térdére ejtse sárga virágporát hadd recseg-ropogjon az illatosTovább…

most feketék a fák az ég kékjét cipelik hátukon lomjukban a holdfátyol és mintha néma dörrenések ülnének ezen a sárga ágyúgolyón püspökladány magasában összerezzen a tavasz a vonat sodorja magával a fákat ezeket a fáradt sorkatonákat egyébként biztosan állnak ebben a föld nevű makacs konzisztenciában bocskoruk üti meg a talpfákatTovább…

három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…

reggelre angyalok lehetnénk akik csillagokat horgolnak a fény helyére tegnap még elég lett volna ami ránk süt milyen gyorsan úsznak a felhők az ég kicsipkézi az időt a lélek otthon marad miután a földet elnyeli a nap még nem ébredtünk fel a hiányodat nézem a sötétség szárnyat bont hogy repülniTovább…

egymás lelkéből szökünk a tárgyiasulás fordított lencséin árnyékod negatívja tanullak újra színesben tükrözni mint egy karóra csuklódon a felejtés időzítőbombája ketyeg a világ keletkezéséig nyúlnak vissza másodpercek két nap hasad egy helyett amitől az égben felejtett álmok is megrészegednek még nem tudom mi az hogy zuhanás úgy tekintek az ismeretlenbeTovább…

a nem szeretembe már beleírták hogy szeretem csak megerősítésnek került elé a nem egy felmérésben megállapították az önmagukkal folytatott beszélgetés 70%-át hatja át mélyen a destruktivitás és időnként a megrögzött optimisták is sajnálják magukat csak nem hagynak annyi időt az önsajnálatnak mint aki pesszimista ahogy a kudarc a siker előszobájaTovább…

úgy zörög a lomb mint egy halk esti szerenád szél kapja föl a gyökerek jajszavát és ülteti a törzs tenyerére az éjszakát haragos őszben állnak a fák a zöld koronák alján sárga levélsapkák tavaszi órák melegén a napfény hiányát szolmizálják két ág tör isten felé a sötétség megtörik a csillagokTovább…

az ég szélén álltunk néztük a felhők gömbölyű hasát ez két hónapos lehet mint a zivataros ég istentől is terhes mondta egyikünk de nem mozgott a száj és az a kismadár ahogy leküzdve a légellenállást följebb szállt hogy magasabbról nézze dániát eszünkbe jutott a repülő a sínek és a vonatTovább…

az elbóbiskolt utcákra a májusi fák szórják a tavaszi havat ilyenkor tea szaga van a blaha lujza térnek lehet mégis bodzaszagot érzek a villamosokon is sárga kabát van és a hasukon is körbeérnek a fekete övek mintha nem a tetejükre szerelték volna az áramszedőket rövidített útvonalon közlekednek a szerelvények aTovább…

a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog idegenek írják a valóságot elsötétült az ég válla hogy fölkészüljön erre a szokatlan világosságra mintha a földet húzná a törzs súlya egy pók hiánya hálót sző a magányra mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom átinteget árnyékomon egy rémálom három napja takarítokTovább…