Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…

„Ő mindig várta a világot. S egy napon, mikor úgy érezte, a világ nem siet hozzá, elindult feléje…” (Márai Sándor)   Béke Ithakában (részlet) Első ének – Pénelopé Viselt dolgainkról, családunk történetéről, sajnos túl sok szó esett már a világban. Utolsó időben többször felkértek, mondjam el az igazat és írjamTovább…

Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…

„A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak.”  (Márai Sándor) A teljes napló 1943–­1944 (részletek) „Márciusi hó. Ötödik éve nem jártam külföldön. Ötödik éve mindig ugyanazok az emberek, ugyanaz a néhány utca, ugyanaz a sors, kellék, díszlet. S lehet, hogy évekTovább…

„Köszönet a nőknek, köszönet.” (Márai Sándor) A nőkről általában „Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked,Tovább…

Ha én kutya volnék pontosan olyan lennék, ha tehetném azonnal lelépnék, s erre-arra, végtelenbe tipliznék. Menekülnék étekadó börtönömből, kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből, s minden ismeretlen mozdulatra, szordínóban vakkantanék. Szelíd ragadozó lennék, gügyögésre nyájasan vicsorítanék, jobbra-balra farkat riszálnék, midőn megadó alázattal hazaosonnék. A kapu előtt bűnbánón vonyítanék, hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,Tovább…

„Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.” (A gyertyák csonkig égnek – részletek) „Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunkTovább…

(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…

Ha tud adni olyan vizet, amitől sosem leszek többé szomjas, akkor ide vele! Nem ismerem a pasast, sose láttam még a kútnál, de ilyen ajánlatot ki utasítana vissza a rekkenő hőségben, amikor minden köntös facsaró víz rajtunk, amikor naponta kell botorkálni a kútra dögnehéz korsókkal, s mire felhúzod a vedret,Tovább…

Ha behunyom a szemem, akkor látom… Látom Anyát, ahogy a klinika ablakából integet. Hallom, ahogy Apa azt súgja, – nézd csak ott van… és… Ő… Emlékszem Anya halványkék köntösére, azokkal a steppelt apró kis párnákkal. Anya! Akkor ott, alig két éves vagyok, bámész, kis emberpalánta. A húgom akkor született, ezTovább…