On:
In: Szépirodalom, Vers

Némafilm Váratlanul jön, megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol. Sápadt, de másképp, mint a holtak, nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér. Te még számolod az éveket? – nem tudom, miért ezt kérdezem először, annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel. Dühít a némasága, azelőttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…