Akárhogy is kapálózol: csak a test van, semmi más. Belevesznél vagy kitörnél: mindenképp biztos bukás. Akárhogy is kapálózol: csak lélek van, semmi más. Tested ne akard levetni: tőle nincs feloldozás. Próbálkozhatsz újra s újra. Lélek és test: börtönöd. Mindkettő csak magát fújja – és egyikhez sincs közöd.   *Szabó T.Tovább…

Ebben a tükörben szeretteik elől menekülő halottakat szállásolok el éjszakára. Nem akarják, hogy emlékezzenek rájuk gondolatban újra és újra a kezükbe adják az ajándékokat, amiket csak udvariasságból fogadtak el, megetessék velük az ételt, amit kénytelenek voltak lenyelni, elmondassák velük a mondatokat, amiket sosem gondoltak komolyan. Nem szeretik, ha beszélnek róluk,Tovább…

(utána a csend) Az ajtók bezáródnak. Tudomásul vesszük. Sosem tudjuk meg, mi van mögöttük, mi lett volna, ha sikerül kinyitni őket. Az ablakok is bezárulnak. Elfogadjuk. Látjuk rajtuk keresztül az elérhetetlent. Emelt fővel megyünk tovább, a kivilágított folyosón. Átlátjuk. Legalábbis azt hisszük. Egyre kevesebb az ajtó, meg az ablak is.Tovább…

A mai napra rendelteket megharcoltam. A hétköznapok lovagja leteszi kardját. Damoklészé viszont a helyén marad. Éle a kétség, hegye a vétség, markolata a szorongás. Hüvelye az önámítás. Fáradt vagyok és fásult. Csak szürkeség és egyhangúság. Sehol egy élénk szín, egy érdekesség. Tompa ketyegés, a gépek monoton-halk duruzsolása, neonsimogatás, billentyűkattogás. MireTovább…

Uram, ki egybekapcsolsz eget és földet, hajnalban és alkonyattájt nem felejted el sámlira állva kicserélni a kiégett égitesteket, ki párosával egybehegeszted az emberfia száját, hogy addig se beszéljenek a világ kárára, hogy teljesen átadva magát ne csak elvenni, markolni akarjon mindkettő, ki forgószelet költöztetsz minden bimbóba, hogy virágba borulva úgyTovább…

Nem születtél lázadónak, de tudtad, hogy aki felismeri a lényeget, nem teheti többé a gyerekek szemei elé a kezét. Három nap éhezés után a te szemed előtt is megjelenik a fekete ló, vagyis inkább egy agancsát vesztett szarvas, nyakán hosszú póráz, amilyet a szökött kutyák viselnek a végén jól látszikTovább…

Úgy ünnepelte a város Anyád halálának évfordulóját, hogy újabb bevásárlóhodályt nyitottak, ahol egymást taposták az emberek az akciós áron hirdetett árukért. Pedig egy menedékházat, vagy Művészeti Palotát kellett volna átadni, mert Anyád nem bírta elnézni, hogy nincstelen öregek kódorognak az utcán, a kultúra meg az elfekvőben agonizál. Ő tudta, hogyTovább…

a nem szeretembe már beleírták hogy szeretem csak megerősítésnek került elé a nem egy felmérésben megállapították az önmagukkal folytatott beszélgetés 70%-át hatja át mélyen a destruktivitás és időnként a megrögzött optimisták is sajnálják magukat csak nem hagynak annyi időt az önsajnálatnak mint aki pesszimista ahogy a kudarc a siker előszobájaTovább…

Szikrázó napsütésben, csukott szemmel ülve utaztam a vonaton. Ernyedten és egy kis fáziskéséssel löttyentem erre-arra, majdnem úgy, ahogy a lankadatlanul ráncigáló szerelvény diktálta, amikor a szemhéjamon átsuhanó árnyékok eszeveszett játékba kezdtek. Tudtam, ez azt jelenti, hogy elértük a folyót, ami mindig lázba hoz, és amit sohasem mulasztok el. Sietve felnéztemTovább…