ami éppen van talán ez az egyetlen közös az élők és a halottak között az eredendő munkamegosztás van aki kitalálja van aki csinálja kivitelezni nem lehet máshol csak itt ma nem ekével szántunk és nem szappannal mosod a hajadat mondhatni azért vagy hogy a föld és a haj ne szikkadjonTovább…

Összefoglaló ” A bátyámnak van egy öccse, aki sajnos pont én vagyok. Ez önmagában is elég nagy baj, de az még nagyobb baj, hogy ez örökre így is marad. ” Két testvér, akikben minden kis- és nagygyerek magára ismer. Öt történet, csupa lelki finomság, gyerek¬fejjel gondolkodás, érzékeny, intelligens poénok. Akárcsak BaranyaiTovább…

Látogatóban voltunk. A 16/C-ben, Szabóéknál egy hatalmas hal uszkált a fürdőkádban. Mi, gyerekek ujjongva csodáltuk, és a hal is örült nekünk: ide-oda-forgott, szinte repdesett a mosópor-illatú fürdőkádban. Közben hallgattam, ahogy az a másik anyuka elmeséli anyámnak: Laci most az erdészetnél kapott állást. A pénz kevés, de jön hozzá ez-az. Ez-az!Tovább…

mostanában az élet rendje véget nem érő félelem szavak pánikja a félbehagyott kéziratban vagyunk az élet ügyefogyottjai hullásuk elől szökő csillagok készséggel görnyedező hegyek hulladék eszmék sűrű sarát dagasztjuk amiben a semmi ver gyökeret mások teljes védettségben kartelleket kötnek kiárusítják a jövőt nem értenek az örökkéhez a változás olyan mintTovább…

jennifernek kék haja van, csak néhol vannak a hajában narancssárga tincsek, aranyos lány, mindenki nagyon kedveli, én is nagyon ked- velem, össze is jött már fabiannal, aki meg argentin, más jellegzetessége nincsen, teljesen normális argentin családapa, mellette költő, meg szerkesztő is, csak éppen kicsit összejött jenniferrel, elég furán néznek kiTovább…

vagyok fájdalmait veszett visszhang kegyes hozzám a magány álmatlanágra ítél mélyén ott virraszt a költemény esők mosdatnak így tisztán érek a gyermekkor éveihez védőruha nélkül bejárom radioaktív emlékek helyeit értem a kövek és virágok beszédét madár-nyelven tanulok dalommal a bezárt kapuk mögött ártézi vizet fakasztok illúzióimat csapdába ejtik vadrózsák karmaiTovább…

Fémhálóba tapadt vasreszelék. Pókok álmaiba épült a lengő fedezék – kéretlenül beeső fénypásztákban olajfolt, szilánkok között alvó törmelék. A resti előtti talponálló pultján kondul egy pohár, hirdeti magányát. Az elült zajba elhalt hangokat présel vissza a virágföldek irányából zakatoló jövő. Isten itthagyta névjegyét, de a gyertyaviasz elfolyt. A helyjegyeket megváltották;Tovább…

A dombhajlatban megtorpan a pára, ahogy az idő csomót köt magára, már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt, a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt, sok lélegző még nem lelt menedékre, az ég sem vált már jókedvében kékre, a hűs szél pálló kévéket nyalábol a frissen szántott termő derekából,Tovább…

Nagymamánál egy mesebeli, matrózinges, szemét rebegtető kacsa tartotta a fali lámpát, a lámpaernyő meg sikkes esernyőt mintázott. Nagymama időről időre megkért, hogy fésüljem ki a szőnyeg rojtjait, ha esetleg kócosak volnának (erről magam gondoskodtam). A falra naptárból kitépett képet ragasztott, irdatlan hómezőben egy rozzant házikó állt rajta, ablakáig ért aTovább…

Éjjel, a téren falevelek pilinckáztak, rebbentek az égen, látni nem láttam, de hallani véltem, aztán hajnalban, abban a szűrt fényben, amelyben lámpa nélkül olvasni még nem lehet, az ablakban állva kilestem, mint vetik le szemérmesen gyönyörű őszi ruháikat a karcsú fák, lesz egyre pőrébb a sok-sok ág. Megértettem, hogy azTovább…