Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. A tollbamondástól félek a legjobban. A toll túl vastagTovább…

Kurva akartam lenni, amíg nem tudtam pontosan, hogy mit csinálnak. „Azok” a Magyar utcában álldogáltak. Öregek voltak, talán mind kiszolgálták már az I. világháborúba induló katonákat. Rettentő kövéren, feszes mackónadrágban ácsorogtak a szuvas fogakhoz hasonló, Magyar utcai házak kapujában. Vártak. Mindig csak vártak. Mást nem is csináltak. Híztak és ácsorogtak.Tovább…

Kicsik voltunk még, és mindannyian apró termetűek. Hasonló korunk ellenére az ő alkata szembetűnően kisebb volt. Alig beszélt. A játékot inkább szemlélte, mint hogy velünk játszott volna. Félt, szinte remegett, nehogy olyan veszekedésbe keveredjen, amelyik verekedésbe torkollhatott. Verekedés közben azonban lassan-lassan sebzett oroszlánná vált. Ilyenkor erősen és feltartóztat- hatatlanul ütött,Tovább…

eljutottam hát a valódi egyedüllétbe senkit sem hívok senki nem hív a csend maradt a telefonban végtelenre tágult az idő a tér jól ismert határain belül szokottan telnek a napok mintha mindenkinek fontos dolga lenne – gondolom s tudom ez nem igaz * pár napja aggkorú idős nőtől hallottam: aTovább…

Ha én vagyok a tűzfelügyelő, végigjárom a kolostort, zárok, nyitok, benézek, lesem a szobák sarkait, lappang-e zsarátnok, hüvelyknyi láng, hogy titkon táncba kezdjen. Semmi. Az éj sötét és tűz- telen. A hold fehér négy- szögeiben a föld fenyegetően zöld. Kígyózik fölfelé a fű, lengve nől, hersegve, bokrosan s hirtelen ellepiTovább…

Kihalt utcák romjai közt járok. Ott, ahol az Idő megállította önmagát. Állig begombolkozva vár a mozdulatlan a világ. Miatyánk, aki a mennyekben vagy adj nekünk menedéket! Díszlet falak, lesütött szemű terek. Mindenhová csak a sehová út vezet. Szenteltessék meg a te neved. Bal part, jobb part. A Duna rosszkedvűen ballag.Tovább…

Bolondulok haragban vagyok magammal kilátástalan mámoreshetőségek agyrepedést okoztak egy oltártalan áldozat ministránsaként hajlongok a rám szakadt világ seregei előtt   Világok indokolatlan örömök bizarr hite lengi be az örökkévalóság csöppnyi pillanatát de a sejtek óraműve megveszekedettül jár   A gyilkosság előtt A kiválasztottak közé kívánkozom. magamnak ástam a gödröt, melybőlTovább…

„Odaállok és megmutatom a világnak!” (Kökény Tamás) A Virtuózok 2. évadát adták a televízióban. Nem nagyon szeretem ezeket a versenynek titulált show-kat, de már az első évad is felkeltette a figyelmemet, akkor is, ha bosszantott, hogy nem az lett a verseny győztese, akit a legtehetségesebbnek éreztem, és elkönyveltem, hogy másTovább…

szobámból kihallatszott az álmok kórusa milyen boldog voltam a szerelem bizonytalan- ságában erőt adott a küzdés úgy éreztem az már küzdelem hogy magamnak akartalak de megfáradtak a titkok amiket lehunyt szemed alatt rejtegettél végül napfényre kerültek ahogy az lenni szokott a titkokkal és már cseppet sem voltál érdekes körülötted csatakossáTovább…

Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányba, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdtTovább…