On:
In: Szépirodalom, Vers

összekulcsolom ujjaimat a hajam körül és lófarokba kötöm a tarkómon, melegem van minden tincstől, mi nyakamhoz ér, viszketek mindenhol, kifordítom a pólót a kezemben, a címkét keresem, amit jól belevarrtak az oldalába, hogy irritálja a bőröm és jelezze, még mindig élek, egy mozdulattal vágom ki, mint amikor ollóval kapok beleTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

két kézzel húzom fel reggel a zoknit a lábamra, csordultig töltöm a bögrét kávéval és hagyom, hogy hasson a koffein az ereimben. felöltözöm, megfésülködök, arcot rajzolok magamnak, mindig ugyanazt, nehogy megijedjenek az emberek tőlem. percekkel korábban érek ki a megállóba, én várok a buszra, fordítva úgyse működne, a közösségi közlekedésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

azt az apró pillanatot várom amikor egymás mellett sétálva az utcán véletlen hozzám ér vállad kerek vonala súrol a jelenléted mégis foltot hagy a ruhámon talán észre se veszed beszélsz tovább mintha a legtermészetesebb mozdulat lenne mi felém vonz s mikor már befordultál a sarkon még mindig magamon viselem közelségedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mellettem ültél és a plafonon túlra néztél a napfényben megbújó csillagokat lested és azt hitted mind a tied lehet ha egyetlen ujjal is sikerül megérintened az arcodat néztem ahogyan elúsztál a horizonton és bezártad előttem szíved ablakát eltűntél a bepárásodott üveg mögött míg én csak állok előtte és várom hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

két fogam közé csípődött idegszál minden gondolat mi visszakúszik hozzád mint egy rosszul kezelt gyökérkezelés sajog még ma is mikor látom magam előtt arcod és széles mosolyod s azon gondolkozom vajon ott volt vagy csak én képzeltem oda azt az anyajegyet az arcodon ami körül szétvált a szőr megadóan meghajolvaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

bemélyedést hagyott bőrömön a fülbevalóm, mikor elaludtam a kiégett pázsiton az éjjel. én voltam a párna, s én voltam az ágy, amin ezernyi hangya nyert alkalmi menedéket. a földön heverő fél üveg bor őrzi a tegnap ízét, a megszakított pillanatot, amikor lehunytam a szemem te mellettem voltál, emlékszem, milyen érzésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Két maréknyi csokigolyót próbálok a számba tömni a legnagyobb sikerrel. Senki sem figyel, azt tehetek, amit akarok, még saját magamnak is láthatatlan vagyok. A konyhában bujkálok, az ablaknak háttal, és csak tömöm a fejem a mosogató felett. Édes és mámorító, éhezett a lelkem, és a testem a csokira. El kellTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kilapított szúnyogtetem, összemorzsolódott, egymásba hajtott lábak a tapétán. Egy csapással kented oda, mint vajat a kenyérre. Viszketek a közelségedtől, pillantásod az arcomon csipkedi a bőrt. Égő pírt hagy maga után. Kezed combomon köröz, lassan simogat, hátha megnyugszom. De szívverésem nem lankad, körbeugrálja tüdőm minden szövetét. Talán attól van, amit előtteTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Földig húz a télikabát gombja Beleroskad a gerinc utolsó csontja minden lépésnél csigolya roppan, a közé szorult fagy nem moccan. Várom a tavaszt, hogy szerethesselek. Reszket az ízület a csonton, összekoccan a velő folyton, két tekervény egymásba szalad, fejbe veri az élet, mégis esztelen marad. Várom a tavaszt, hogy szerethesselek.Tovább…