rossz végén fogtam meg az életem amikor kicsúszott a kezemből a kávés bögrém elöntött a fekete keserű íz leöblítettem magam egy nagy pohár vízzel mikor az órámat kerestem mostanában mindent széthagyok fogalmam sincs merre járok olyan búgócsiga vagyok nélküled    Tovább…

összekulcsolom ujjaimat a hajam körül és lófarokba kötöm a tarkómon, melegem van minden tincstől, mi nyakamhoz ér, viszketek mindenhol, kifordítom a pólót a kezemben, a címkét keresem, amit jól belevarrtak az oldalába, hogy irritálja a bőröm és jelezze, még mindig élek, egy mozdulattal vágom ki, mint amikor ollóval kapok beleTovább…

két kézzel húzom fel reggel a zoknit a lábamra, csordultig töltöm a bögrét kávéval és hagyom, hogy hasson a koffein az ereimben. felöltözöm, megfésülködök, arcot rajzolok magamnak, mindig ugyanazt, nehogy megijedjenek az emberek tőlem. percekkel korábban érek ki a megállóba, én várok a buszra, fordítva úgyse működne, a közösségi közlekedésTovább…

azt az apró pillanatot várom amikor egymás mellett sétálva az utcán véletlen hozzám ér vállad kerek vonala súrol a jelenléted mégis foltot hagy a ruhámon talán észre se veszed beszélsz tovább mintha a legtermészetesebb mozdulat lenne mi felém vonz s mikor már befordultál a sarkon még mindig magamon viselem közelségedTovább…

mellettem ültél és a plafonon túlra néztél a napfényben megbújó csillagokat lested és azt hitted mind a tied lehet ha egyetlen ujjal is sikerül megérintened az arcodat néztem ahogyan elúsztál a horizonton és bezártad előttem szíved ablakát eltűntél a bepárásodott üveg mögött míg én csak állok előtte és várom hogyTovább…

két fogam közé csípődött idegszál minden gondolat mi visszakúszik hozzád mint egy rosszul kezelt gyökérkezelés sajog még ma is mikor látom magam előtt arcod és széles mosolyod s azon gondolkozom vajon ott volt vagy csak én képzeltem oda azt az anyajegyet az arcodon ami körül szétvált a szőr megadóan meghajolvaTovább…

Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…

bemélyedést hagyott bőrömön a fülbevalóm, mikor elaludtam a kiégett pázsiton az éjjel. én voltam a párna, s én voltam az ágy, amin ezernyi hangya nyert alkalmi menedéket. a földön heverő fél üveg bor őrzi a tegnap ízét, a megszakított pillanatot, amikor lehunytam a szemem te mellettem voltál, emlékszem, milyen érzésTovább…

Két maréknyi csokigolyót próbálok a számba tömni a legnagyobb sikerrel. Senki sem figyel, azt tehetek, amit akarok, még saját magamnak is láthatatlan vagyok. A konyhában bujkálok, az ablaknak háttal, és csak tömöm a fejem a mosogató felett. Édes és mámorító, éhezett a lelkem, és a testem a csokira. El kellTovább…

Kilapított szúnyogtetem, összemorzsolódott, egymásba hajtott lábak a tapétán. Egy csapással kented oda, mint vajat a kenyérre. Viszketek a közelségedtől, pillantásod az arcomon csipkedi a bőrt. Égő pírt hagy maga után. Kezed combomon köröz, lassan simogat, hátha megnyugszom. De szívverésem nem lankad, körbeugrálja tüdőm minden szövetét. Talán attól van, amit előtteTovább…