15. lapszámunk tartalmából Kányádi Sándor: Prológus Pethes Mária: Létkép Ernst Ferenc versei Kapui Ágota versei Filip Tamás: Valóságos reggel Asperján György: Ballada a mennyek Urához anyám lelkéért Ferenczfi-Faragó Eszter: Nagymama Gulisio Tímea: Genezis Kovács Gábor: Athina és a tengerbe dobált szobrok Novák Imre: Bort szőlőből is lehet készíteni Debreczeny György:Tovább…
Mit tagadjam, a Halál jutott eszembe, mikor legelőször megláttam az üresen maradt folyómedret a tavaly őszön. Olyan kietlen tátongott a két part között a holtmeder, értelmetlenül és kifosztva, mint egy királyi sírverem. Mint valami őshüllő-csontok meredeztek a nagy kövek, köztük nyálkás erecske csorgott, hol meg-megállt, hol eleredt. És a hajdaniTovább…
A kreatív írás tanfolyam? – túl messze van. Vagy inkább túl korán? Fel kéne kelned, Oblomov, ne az ágyból kiabáld, hogy íráshoz, térdre, süvölvények! Téged is megírt valaki, milyen hősöket ajánlasz – nekik? Tőlem jöhetnek plakát- kampányban fázó aktivisták, törött tükörben borotválkozók, zsebmetszők, jegyszedők, izompacsirták, ejtőernyősök, fejvadászok, pecsétőrök, vendégek ésTovább…
ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda- háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseketTovább…
A hegyeim… A hegyeim pompás fekete mének… Szelek kantárján rugaszkodnak szélnek, Sarkallja őket füttyös éjszaka. A gyorsvonat most fényt villant a tájra. Feltűrt gallérú bő ballonkabátban a gondolat vacogva fut haza. A hegyeim pompás fekete mének, nekirohannak nyerítve az éjnek, patájuk zúzza félelmem jegét. Ablaknyi fényben lábujjhegyen állva, gyermekkorom dalaitTovább…
Vajúdás után A versben élnek a betűk. A versben néha rím van. A vers megfogan örömben, megszületik kínban. A vers eltűnik néhanap. A vers itt marad olykor. A vers felitat könnyeket, vagy részegít, mint jó bor. Vers hever az asztalon, vers van a szemedben. E vers magammal összeköt, nem engedTovább…
Istenem, bár én nem hiszek tebenned, nélküled,lásd, mégis árva vagyok, mert a bűnben is általad teremtett. Jóságodért én feltételt szabok, miközben meghallgatásért esengek, Tudom, te magad alkotod a rendet, mit nem látunk át mi ,lelki vakok, szívedbe mégis nyissál ablakot, mert belefulladunk mind-mind a szennybe, amelynek habjait felgyúlni hagyod, fogaddTovább…
— Milyen a háború, nagymama? – kérdeztem ötéves koromban, míg sétáltunk föl a Mecsek oldalában lévő játszótérre. — Hát ilyen! – kiáltotta az öcsém, és felkapott egy botot, vállához szorította, mint egy fegyvert, megcélzott minket, és kiabálni kezdett: — Puff, puff! Meghaltatok! — Nem hinném – felelte nagymama higgadtan, ésTovább…
Athinával, a görög lánnyal, feleségem gyermekkori barátnőjével még a szűkös, fiatal házaspároknak épült, kertvárosi garzonlakásunkban találkoztam először, s ma is jól emlékszem az általa készített cukkíni-lecsó sajátos ízeire, pedig azóta már több évtized is eltelt. Az ő egyénisége – bár a későbbiekben csak ritkán bukkant fel az életünkben – valahogyTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! Unom a társkereső oldalakat! Hiába vagyok fent szinte az összesen, egy nekem való egyedet sem találtam. Mindegy, hogy tizennyolc éves meleg fiúként, dögös-bögyös szőkeként regisztrálok. De nem jön be a kétgyerekes anyuka-style sem. Néha a saját paramétereimet adom meg (apróTovább…