42. lapszámunkat, Fűkő Béla pécsi szobrászművész grafikái díszítik. Fűkő Béla (1969 – Miskolc) pécsi szobrászművész. 2000-ben szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, mesterei: Bencsik István és Colin Foster. Egyetemi tanulmányait megelőzően Mezey István és Morvay László grafikusművészektől tanult grafikát. Kazincbarcikán 1994-1996-ig a Szárny-próba Irodalmi lap grafikai munkatársa volt. IllusztrációiértTovább…
A húgom egy egész életet töltött a földön. Megszületett és meghalt. Közben sosem volt élénk, sosem mondott semmit. Úgy csinált, mint a kisbabák, sírt. De nem akarta, hogy megetessék. Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni a sorsot, majd a múltat. Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt, anyám szíve olyanTovább…
Ne várjatok rám. Beütött a nullásgépkorszak, vérfüvet köpök, csomósodik a csend, szorít a torok — a puszta lélegzés is fényűzésnek számít. Az érett, téli magasból hallgatásüledék hull alám. De még kitartok, akár egy hóemberszobrász. Ősi tűzhelyek hamujában kotorászok, kis forradalmak parázslanak el a szemem előtt. Gyakorlatlan felkelő vagyok, de leszTovább…
Megfáradt országot járok, körülöttem fáradt, szomorú arcok, szomorú arcok körülöttem, reménytelen pillantásokkal méregetnek, méregetnek egyre, azt nézik, mitől is van bennem még erő, erő, amely segít a lábaimat felemelni, vagy széttárni karjaimat. Néha-néha csak éppen elfeküdni volna jó, mozdulatlanul nézni, nézni bele a távolságba mintegy, belelélegezni a nagyvilágba, a nagyvilágba,Tovább…
Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…
Azt mondta, iratkozzatok be a teológiai akadémiára, tanulmányozzam át a teljes írást töviről hegyire, görögül, latinul, héberül, és főleg ízlelgessem édességét állandóan. De előtte még azt mondta, hallgassak tanítókat, akik parazsat beszélnek, akiken látszik, hogy élik is, nemcsak hirdetik az ő csodás tetteit. De előtte még azt mondta, próbáljak végigTovább…
(Vonat) Bizonyos dolgokról az ember nem szívesen beszél. Vagy azért, mert nem akar, vagy azért, mert nem illik. De van, amikor kikívánkozik belőlünk az is, amiről nem kellene beszélnünk. Belőlem például most az kívánkozik ki, hogy tavaly névnapomra a bátyám hallókészüléket vett nekem ajándékba, mert azt gondolta, hogy azzal meghallomTovább…
Tükörbe nézz, ott van az ördög: ez az arccsont, ez a szemöldök, az üveges üres tekintet, ami belülről figyel minket, fészket rakott a koponyában, tőle mozog a nyelv a szájban, nélküle a test összetört rög: tükörbe nézz, ott van az ördög. 2. Tükörbe nézel, ott van Isten: pórusaidban, sejtjeidben, csakTovább…
Azok, akik látták az arcát, tudják, hogy az igazi otthon nem lesz ismerős. Nem találod majd ott a játékot, amit elvesztettél a mezőn hétévesen, nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid, és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem, ami után olyan sokáig sírtál, mégsem hiányzik majd semmi, ésTovább…
Vaknak lenni jó. Vaknak lenni biztonságos. Ülsz a sötétben, és csak a zajokra, az illatokra vagy a saját elméd jelzéseire figyelsz. A gondolataidra, vagy csak a szél lebbenéseire. A vakok tudják, hogy mindig történik valami: a levegő megmoccan, az este súrolja a tárgyakat, az ágyszomszédot elfogja a nyugtalanság, verejtékezni kezd.Tovább…