2018. szeptemberi számunk tartalmából: A szeptemberi lapszámot Veress Tamás grafikái díszítik. Filip Tamás versei Pethes Mária versei Payer Imre versei Murányi Zita versei Fellinger Károly versei Ferenczfi János: Kultúrharcom Bak Rita: Otthon Szokolay Zoltán: Régi ház Gulisio Tímea: Dollár mama Mátyás B. Ferenc: A szerelem rozoga bordázata Novák Imre: SorsTovább…
Valakit visz a víz Papucsállatkák. És papucsemberkék? Mondjuk, lakásnyi vízcseppben lebegni? Lakóhajón élni a víz alatt? Hiába vágyakozni kandallóra és akváriumra? No persze, a szendvics elúszik olykor, viszont nincs csőtörés soha, s ha az állólámpát véletlen fellököm, lassan dől csak el, van idő utána nyúlni, de innen ez már fizika.Tovább…
SIRÁLYOK, KÁRÓKATONÁK, HATTYÚK csillagok meresztik rád szemüket, kivágott fák szelleme kísért, fiatal ősz futtatja a Tó partján a fűzleveleket, szélkakasnapok forgatják az eget, léted beárnyékoló hegyláncok elől a több ezer éves történelem gazdátlan házába készülsz emigrálni, itt magasabb árnyékot vetnek a tölgyek a költőkre, folyóid magukba göngyölik a fényes szellőkTovább…
HA HÍVSZ Ha hívsz, nem fordítom el a fejemet. Közelebb vagy most, mint egykor a kopár gőgben? Mire megtanulnék élni, meghalok. Nem adatik meg a bölcs öregség? Aszottan meglett emberből válni fiatallá: bolygónyi térkép bolygó nélkül. Mindenségével hogy mérném magam? Hogy lennék ember, fényre zárt fogoly? Aszály utáni tetemföld felettTovább…
Nehéz ezeket a gondolatokat leírnom. A politikáról A Hetedikkel kapcsolatban nem szoktam beszélni. Azonban bármilyen távolságtartóan kezelem is az alábbi témát, lehetetlen a politikát nem érintenem. A politika ugyanis beletolakszik mindenbe, nem hagyva magánszférát. A gyermekéveim az 1970-es, a kamasz éveim az 1980-a évekre estek. Ez a puha kádári diktatúraTovább…
minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…
ZÖLD KÜLLŐ Apám az utánozhatatlanra ütött, az egyetlenre, akiből nem születik még egy. Azóta tudom, menthetetlen özvegy társkeresők paradicsoma a kihalt, üres temető. Az ismerkedésbe temetkezem, elhajítanak, mint a követ, amit a sírásók találtak a mélyben, s félredobtak egy nyírfa tövébe. * TAPASZTALÁS Apám nem köti az éjszakát a sötétséghez,Tovább…
Hetekkel később találtam meg fekete hajad. otthon. Otthagytad a kádban. A padlón. Ahogy aztán később csikorgott és ellenállt minden törlőrongynak, lassan megszoktad. Később, úton hazafelé azt írtad, a haza a legjobb helyek egyike. *Első közlés Veress Tamás: VárakozásTovább…
Lakatlan áll már ötvenhárom éve a ház, ahol meghalt egy kisgyerek. Nem emlékszem hangjára, csak nevére, azt még értem, mint saját nevemet. Elindulnék, ha hívnák. Szót fogadva vinnék rábízott terhet bárhova, mintha helyette nőttem volna nagyra, és ő élne még mindig, én soha. A lakatlan ház három ablakából félévszázada lengőTovább…
– Csupa pénzes luvnya lesz ott, ezt nem hagyhatod ki! – invitált barátom a filmfesztivál megnyitójára. – Nem megyek. – Benyúlhatnál valakinek a bukszájába! – Még mindig nem a pénzre utazom! – kértem ki magamnak. – De még mindig az öreg bukszákra! – Hát… Nem. Az régen volt. Megváltoztam. KülönbenTovább…