Mikor átfordulnak szemedben a tükrök, olyan leszel, mint a befagyott tavak, amik önmagukba bámulnak tavaszig. Olyankor a parton várom a rianást, fázom, zsibbadok és lilul a szám: képmásom mindig a jég alatt ragad.Tovább…

Javaslat Kagylót s szemet ne feszegess – felnyílnak, ha készen állnak rá.   R.ng.t A maradandó pillanat ismérve: vagy ringat vagy renget.   Nyelvi hemofília: elvérzik a mondat, ha a szavamba vágsz.   Jósgömb Ha nem tudod, mit hoz a jövő, néz meg, te mit viszel neki!   Ornitológia ATovább…

Bizalom Most védőháló nélkül csüngök szavadon, mélység nem riaszt. Szuvenír A hűség magad felé tartozás, nekem ajándékba add! Léptek Hiszem, ahány új út, az ember annyiszor tanul meg járni. Hallomásból A lehetetlent nem ismerem, nem egy a baráti körünk. Tagolás Micsoda?! – kérdi a hitetlen. Mi nem az? – kérdezekTovább…

Ezüstös bőröd üzenet, a Mindenből embernyi, testmeleg látomás, a Hold gördül át rajtad éppen – vajon érkezés ez vagy távozás? Csillagok írják rád jelüket, még az is, melyik rég halott, égre száradt fény-tintával folytatja e varázslatot. Bűbájt rejtő, titkos térkép, érinteni nem merem, a csodálkozás összes szava csenddé roskad nyelvemen.Tovább…

Derékig ért a víz, mikor kiszálltam a csónakból, álmomban kérted, mondván ideje indulnod, ideje maradnom, s mert azóta hátrálva megyek a part felé, láthatom majd, miképp olvadsz ponttá a horizonton, ahonnan csukott szemmel visz tovább a képzelet. Nyugodtan ring a kék alattad, biztatón fénylik az ég felettem: tudom, a napTovább…

Partokhoz szoktunk. Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit, míg egyikünk elég bátor nem lesz a merüléshez. Hogy ki kezdi, nem fontos, úgyis csak utólag tudható, hogy a mélységben ki lelt otthonára. Valami igazhoz tér vissza, akit a víz magához vonz – próbáld ki egyszer! Combközépig lassan borít el, onnantól gyors és visszafordíthatatlan.Tovább…

1. Tavasz Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújikTovább…

1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…

Félreállhatnak a hegyek félútnál tovább nem megyek. Megszelídülhet a tenger féligazság nekem nem kell. Szétnyílt tenger szelíd hegyek miképp te vagy én úgy leszek.Tovább…

avagy pamflet-vers a nárciszokról Hibátlan vagy mindig, erős, okos, kimért, játszod nekem Freudot, az egyetlent, ki megért, de nagy haragra gerjedsz, ha a táncot másképp járom: saját vágyam szerint, s a füttyszót meg se várom! Aztán megint szeretsz, ha bűnömet megbántam, a húsomból ma neked már tíz adagot vágtam, ezTovább…