Vasárnap
(kitekert gondolatok, félálomban)
Megint megszokni valaminek a végét,
aztán húsklopfolás: mint társadalmilag elfogadott szövetroncsolás,
könnyű piskóta, nehéz élet,
“ha kisült már…” – ha Kis ült már, keljen fel!,
(felröhögök)
fel, fel, fel, még feljebb – legfeljebb: kiderül, hogy nincs is feljebb-valóság,
de vigyázz, égre lépni tilos!,
nem is vinne rá a lélek,
élek, szavakat: kergetek, elhagyok, cserélek,
a sült galambban rég nem hiszek, így sohasem remélek,
vasárnap van, sete-suta,
kicsit még bóbiskolok
– másképp fogalmazva, ez kapcsolati státusz:
hálófélben vagyok.
©Petőcz András – The New Bauhaus