On:
In: Szépirodalom, Vers

Vasárnap (kitekert gondolatok, félálomban) Megint megszokni valaminek a végét, aztán húsklopfolás: mint társadalmilag elfogadott szövetroncsolás, könnyű piskóta, nehéz élet, “ha kisült már…” – ha Kis ült már, keljen fel!, (felröhögök) fel, fel, fel, még feljebb – legfeljebb: kiderül, hogy nincs is feljebb-valóság, de vigyázz, égre lépni tilos!, nem is vinneTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeszélyes látogató. Kiszámíthatatlan. Nem megfogható, nem bezárható, nem kényszeríthető. Az ihlet, különleges alkotói pillanat. Kisajátító, mert téged akar, te kellesz neki. Követeli lelkedet, hitedet, szívedet, szavadat. Ha nem figyelsz rá, ha nincs időd megjegyezni amit súg, képes továbbállni és lehet, soha nem tér vissza. Mikor veled van, akkor vagy, akkorTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(És-ek és de-k sokasága…) „Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant.” Elengedtem az elengedhetetlent… Próbálom minden nap kisebb-nagyobb sikerrel megbocsájtani a megbocsájthatatlant. Próbálom pótolni a nélkülözhetetleneket, de ez nem könnyű, és nem is sikerül mindig, mert a nélkülözhetetlenek, attól nélkülözhetetlenek, hogy nincs helyettük más. „Sokszor cselekedtem indulatból.” Mára már egyre kevesebbszer cselekszem indulatból, hirtelen,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

S. Maugham nyomán* A kertész nagynénjének esernyője a házban van. A ház nagynénjének kertésze az esernyőben van. A ház esernyőjének nagynénje a kertész. A ház kertészének nagynénje az esernyő. A kertész esernyőjének háza a nagynénjében van. A kertész házának esernyője a nagynénjében van. A kertész nagynénjének háza az esernyőjében van.Tovább…