29. Trehányul tátongó fridzsiderek és agyak – falusi idill Frustrating fridges and brains – village idyll 風抜ける 脳・冷蔵庫 田園詩 Kaze nukeru nó reizóko denen uta 30. havas utcakép unom már a latyakot hol a pálinka? Snow on the road I am bored with the mud Where is pálinka? 雪に足Tovább…
kék virág nyílik e síron szára kőlap fölé hajlik a gyönge ágon hajnalka himbál halvány pora elhull időtlen szélcsend percegi a mérhetetlen távolság lassan szürkülő pollenét zene nem szól táncot nem rop még gondolatban sem senki illetlen lenne – ki tudja kié e sír ki fekszik itt lehetnék én isTovább…
Megszülöm magam egy ibolyabársonyos, szép tavaszi este. És várom a reggelt. Jöhet az új földrész. Az új háború. Találmányok és felfordulások, diadalok és háborúk dühös sorozata. Végül végighemperedem a földön — jóllakott hernyó — és boldogan figyelem, ahogy millió csillag figyeli millió ivadékomat. Á, csak te te vagy?, nevetnek rajtam.Tovább…
Valami Áthúzza magát. Áthúz. Bár mindig újrafalaznak. És szélesítenek is. Elég neki egy pici lyuk, ezen behatol. Bent forog keveset, kidolgozza vállal s fúródik előre. Forgácsol a furatban, vergődik a beszűrődő fényben. Minden fal nagyokat roppan tőle. Hallani lehet. Hullani kezd. Átjárja. Áténekli. Átalakítja. Hiába vastag a fal magában elomlik.Tovább…
Bomlik, sugárzik az urán a robbanás előtt s után, szívünkön vesztőn áthalad, vagy bennünk megül álmatag. Sajgón fájni kezd, ki szeret, s nézi rémülten a sebet, mi mélyről buggyan, szétterül a halálhoz torz képletül. Terjed, és fogyva egyre gyűl, ki fél, ki nem, hal egyedül; ledöbben a szent tudomány aTovább…
Elválaszthatatlanok vagyunk, mint az igazi világosság az igazi sötétségtől hiába kaptunk mi is megtévesztésül két nevet, akár a nappal és az éjszaka. Az emberek könnyen azt hiszik, hogy egyikünk jó, a másikunk rossz, pedig mindig mindketten egyetértésben követjük el ugyanazokat a dolgokat. Szépek vagyunk, mindenki a tenyerünkből eszik kezeink egyTovább…
(Ruhán átütő vér, Rorschach-teszt) Apám tizenkilenc évesen. Ez a kép olyan elképzelhetetlen, mint a szűz- nemzés, hogy egyes botsáska fajok elboldogulnak hímek nélkül is. A születésem előtt mindenki pálcika- ember volt, barlangrajz a pleisztocénben, úgy képzelem. Ott van apám is az élet előtti hidegben. Tizenkilenc évesen verseket ír, lelke vízfoltTovább…
mosolyunkat befalazták a változékony korszakok megvénültünk és hiába mostunk tisztára minden vakablakot csak képzeltünk esőt napsütést szivárványt egyeseknek ebből is több jutott gondosan megmértük ugráló vérnyomásunkat miután a szakorvos közölte velünk az összes őrlő fogunk belefáradt a rágásba s hogy égbekiáltóan sok lesz a pótlásuk ára áttértünk a könnyen emészthetőTovább…
Valahol felreped egy gubó, s azután minden régi érvénytelen: megakadok ezerszer ismételt dolgaimban, eltévedek unásig járt tájakon, a betanult rend folyton alakot vált, és tenni nincs mit ellene. Aztán szárny feszül, csillanó pora az arcomra hull, kétségbeejtő ünnep ez, teljes átalakulás: megismersz, mondd?, most először vagyok az, aki már veledTovább…
Bizalom Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz, akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád, talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig. A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok, lebegve a naptorkolat felé sodró hullámokon. Kérdőjelhab kerül minden karcsapással mögém. Mikor odaérek kiemelsz majd és megtörölsz, eszembe sem fog jutni a meder, semTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.