Bizalom
Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz,
akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád,
talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig.
A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok,
lebegve a naptorkolat felé sodró hullámokon.
Kérdőjelhab kerül minden karcsapással mögém.
Mikor odaérek kiemelsz majd és megtörölsz,
eszembe sem fog jutni a meder, sem az éles
sziklák. Nem fogok emlékezni arra sem,
hogy sokáig tartott megérkezni az ébredésig.
Állóhelyek
Későn élünk, utolérhetetlen időben, néhány megálló,
hátunkon gyerek, csikorgó felnőttkor, nagybőgő.
Idomulni hosszú folyamat, csak lökdösődve férni,
kanyarban egymásra dőlünk, állóhelyek olcsón.
Minden születés kegyelem, ha akarod, ha nem.
Minden halál egy kapkodás, mint befejezetlen
pulóverek, vagy félig megírt bevásárlólisták.
Más ruhát hord aki továbblép, és csodálkozik azon,
hogy mikor öltözött fénybe. Ki szabta rá ilyen pontosan,
hogy beleférjen születésbe és egy váratlan elköltözésbe?
Éjszakát ültetni
Az ébredés előtti mező peremén valóságot
tapintani alig, talán csak a sötétséget lehet.
Születni, reggelente egyforma álmok méhéből,
indulásra készen, porhüvelyből, újra és újra.
Kihalt belső bolygók hátizsákos menekültjeiként,
hajnali kertek valósággyümölcseit hordozzuk.
A pihenés és létezés tölgyes erdeje, minden éjjel
magvait szórja a felszántott földek mezsgyéjén.
Albert Zsolt szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt
©Schild Tamás fotográfiája