On:
In: Szépirodalom, Vers

Álomban utak fényesedtek. Sokáig bűvöletedben éltem. Emléked galamb és virág, virágok szirma a szélben. Szél és folyó sodorta fényed, magukba zártak a hegyek. Indás feledés font körül, vad fű, burjánzó rengeteg. Bőrödre rátapadt a táj, hogy önmagába szívjon át. Így élsz e mohó pusztításban megfoghatatlanul tovább. Ezer formában itt lehetsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt. Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tükörképek Verssorok közt általsütve ferdén dominózik a padlón a napfény, ha végigjutsz, csak árnyékra lépve, rálelsz majd az eltört tükörképre.   Két naplemente Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt, tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig, két naplementét látsz, szolgáltál két urat, s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat.   Álltam,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre…” (Zsoltárok könyve, 35:23)   Az ébredésben a valóság a rossz, hogy el kell kezdeni megint a napot. Hogy ismét itt van veled, aki pofoz, és hogy eltűnik, amiről álmodott a vesztes, aki nem akar már semmit. Az ébredés az semmi más, csak kudarc az álom után,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Miféle épület az a katarzis) Fiam kérdezte, hogy miféle épület az a katarzis, és hol van, melyik hegyen. Képet is kért, hogy mutassam meg, mégis könnyebb elképzelni azt, ami látszik, ami ott van és nem máshol, esetleg nincs is helye, erre gondolni sem jó. Kell egy hely, se közel, seTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Uram, vasvilláddal jöjj, Hajigáld ki szívemből A trágyát és az almot, Neked van rá hatalmad. Gyenge vagyok, mint lárva, Keljek ki a világra, Semmi vagyok, kék lepke, Ültess rá a kezedre! Ha a vérem fellobban, Ölelj, Uram, még jobban, Ha elszorul a torkom, Add mézedet kóstolnom! Keresztre feszít testem, IgenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

azon csodálkoznak majd – az összeesős változatban –, hogy mit keres egy idegen a kertemben, a házamban, hogy miért ismer olyan történeteket, amiket csak én ismerhetek. én meg azt mondom nekik, hogy nézzétek, élek, csak a testem cserélődött ki egy ködös estén, mert mellém ért egy másik. egy másik mi.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer egy királyfi elindult magában, jó kövér királyfi egészen magában, sokáig mendegélt, baktatott naphosszat, gondolta, véget ér úgyis az út. Messze volt a kastély, királylány élt benne, tudta a királyfi: jó sovány királylány hatalmas kastélyban – ha egyszer odaér megkéri a kezét azonnal ő. Várta a királylány mutatós kérőjét, remélte,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nemes Nagy Ágnesnek   A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban:Tovább…