29.
Trehányul tátongó
fridzsiderek és agyak –
falusi idill
Frustrating fridges
and brains –
village idyll
風抜ける
脳・冷蔵庫
田園詩
Kaze nukeru
nó reizóko
denen uta
30.
havas utcakép
unom már a latyakot
hol a pálinka?
Snow on the road
I am bored with the mud
Where is pálinka?
雪に足
とらるるも目指す
パーリンカ
Juki no asi
toraruru mo mezaszu
párinka
31.
Hol a magyar lélek?
Számítógépben, golyóstollban?
Inkább csípős paprikában!
Where is Hungarian spirit?
In computer, in ball-pen?
No! In hot red pepper!
ハンガリー魂はどこに?
コンピユータータに? ボーボルペンに?
いや、辛い唐辛子に!
Hangarí tamasí va doko ni?
Konpijútátá ni? Bórupen ni?
Ija, curai tógarasi ni!
(Banja Nacuisi fordítása)
32.
Még két hangya is
MÁS
magánya csendjében
Even two ants are
DIFFERENT
in the silence of loneliness
二匹蟻さえ
違う
孤独 のしずけさに
Nihiki ari szae
CSIGAU
kodoku no sizukesza ni
(Banja Nacuisi fordítása)
33.
Erősebbik nem
bajban istenként véd meg
magát feledi
The strongest gender
protect us from trouble as God
and forgets himself
最強の性
神としてわれらを守れ
自分を忘れて
szaikjó no szei
kami tosite varera o mamore
dzsibun o vaszureru
(Banja Nacuisi fordítása)
34.
Hol az út vége?
Homályból előbukkan
s újabb tárul fel
Where is the end of the way?
It appears from the darkness
and a new one comes to light
行き止まりはどこ?
暗かりから人の気配
ああ、誰かやって来た
ikidomari va doko?
Kurakari kara hito no kehai
aa, dareka jatte kita
(Banja Nacuisi fordítása)
35.
Falak épülnek
falak le is omlanak
és nőnek új falak
Walls were built
walls fell
walls are growing up again
壁倒かれ
壁倒れ
壁また伸びてくる
kabe sakare
kabe taore
kabe mata nobite kuru
(Banja Nacuisi fordítása)
„Csoda történt Magyarországon
Olykor kifürkészhetetlen megfontoltságból isten «csodákat» művel a világban. Van úgy, hogy valaki szinte fél életét kómában tölti, majd hirtelen magához tér, van úgy, hogy két testvér túléli a háború borzalmait, és csak tíz év elmúltával találkoznak véletlenül össze egymással. Vagy van úgy, hogy egy szerencsétlen sorsú ember talál egy öt millió dollárt érő lottószelvényt az útszélen.
Képzelje csak el, tisztelt olvasó: egy ifjú magyar nő beleszeret a Magyarországtól mintegy 8900 kilométerre található ázsiai szigetország, Japán kultúrájának egy műfajába, a «haikuba». És micsoda öröm, hogy – talán egy parányi isteni «csoda» sugallatára – ebben a közép-európai országban ezt a pompás «haikut» évtizedeken keresztül népszerűsíti.
Ez a személy Vihar Judit volt évtizedekkel ezelőtt. Ő a magyar «haiku» első számú képviselője, e «csoda» megtestesítője.
Számomra, aki japánként nagy jelentőséget tulajdonítok a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis a négy évszak változásainak, rendkívül érdekes, hogy Vihar tanárnő, aki Magyarországon született, ahol nem mindig látható éles különbség az évszakok között és nem használnak évszakszókat (a négy évszak valamelyikét megkülönböztető szót), szívébe zárta ezt a műfajt és a japán haiku világának képviselője lett.
A Japánban nevelkedett japánok jellemző tulajdonsága, hogy mélyen átérzik a négy évszak váltakozásainak sokszínű, gazdag hangulatát. Elmondhatjuk, hogy ennek írásban rögzített kultúrája maga a haiku. Én legalább is így gondolom.
Annak ellenére, hogy Vihar tanárnő magyar, mégis tökéletesen megérezte a négy évszakkal kapcsolatos japános érzéseket, amelyek a japánok sajátos tulajdonságának mondhatók, majd ragyogóan egységbe rendezte az 5 – 7 – 5 szavaival kifejezett mikrokozmoszt. Ezáltal túlmutatott azon a homályos viselkedésen, ami a japán embert japánná teszi.
Miben rejlik a titka annak, hogy a tanárnő erre képes? Azt hiszem, rájöttem valamire. Ha a tanárnő a haikuról» vagy «Japánról» beszél, a szemében megcsillan egy halvány fénysugár. Amikor a tanárnő megjelenik közöttünk, japánok között, és a haikuról és Japánról beszél nekünk, érezhető a belőle áradó végtelen szeretetet.
Kérem az olvasót, vessen egy pillantást Vihar tanárnő most megjelent számtalan haikujára. Olvassa őket hangosan, ha lehet. A haikuk természetesen műalkotások gyöngyszemei, mégis mindezeken túl szeretném, hogy megérezzék a tanárnő meleg tekintetét, amelyen a «haiku» és «Japán» szellemisége sugárzik át. Bizonyára ez a titka annak, hogy a tanárnő mindez idáig a haiku kiemelkedő népszerűsítője Magyarországon. (Vihar Judit: Örömutazás című kötetének előszava.)
TAKAMIZU Hidero
Magyarországi Japán Nagykövetség
Misszióvezető helyettes, Főtanácsos”
Vihar Judit (Budapest, 1944. augusztus 28. –) irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, nyugalmazott főiskolai tanár. Nevéhez olyan neves japán nyelvű művek magyarra fordítása köthető, mint Óe Kenzaburó Nobel-díjas regénye, a Futball-lázadás vagy Macuo Basó verses útinaplója, az Észak ösvényein című könyv. 1991-től 1992-ig a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) Nagy Lajos Király Magánegyeteme Japán Nyelv és Művelődéstörténet Tanszékének vezetője. Vihar Béla József Attila-díjas költő lánya, Widder Félix Bódog festőművész unokája, valamint hagyatékuk kezelője.
A kötet borítója