Egyszer egy királyfi elindult magában, jó kövér királyfi egészen magában, sokáig mendegélt, baktatott naphosszat, gondolta, véget ér úgyis az út. Messze volt a kastély, királylány élt benne, tudta a királyfi: jó sovány királylány hatalmas kastélyban – ha egyszer odaér megkéri a kezét azonnal ő. Várta a királylány mutatós kérőjét, remélte,Tovább…

Nemes Nagy Ágnesnek   A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban:Tovább…

A fürdőruha Az osztályban mindenki arról beszél, hogy a hétvégén megnyit a strand, már töltik fel vízzel a medencéket. A folyó még túl hideg a fürdéshez, de a medencék vize gyorsabban felmelegszik, ha ilyen szép marad az idő, akkor vasárnapra már jó lesz, lehet rendesen úszni meg ugrálni. A fiúkTovább…

29. Trehányul tátongó fridzsiderek és agyak – falusi idill Frustrating fridges and brains – village idyll 風抜ける 脳・冷蔵庫 田園詩 Kaze nukeru nó reizóko denen uta   30. havas utcakép unom már a latyakot hol a pálinka? Snow on the road I am bored with the mud Where is pálinka? 雪に足Tovább…

kék virág nyílik e síron szára kőlap fölé hajlik a gyönge ágon hajnalka himbál halvány pora elhull időtlen szélcsend percegi a mérhetetlen távolság lassan szürkülő pollenét zene nem szól táncot nem rop még gondolatban sem senki illetlen lenne – ki tudja kié e sír ki fekszik itt lehetnék én isTovább…

Szinte már senki sem emlékezett arra, mióta uralkodik egyszemélyben Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon a Négyszögletű Karmelita Erődben. Talán csak Mikkamakka jegyezte fel kezdetben az erre vonatkozó adatokat. Mint például, hogy Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon tuskólábú, köcsögfejű, hordóhasú, lepényfülű, melencmellű, kemenceszájú és hígvelejű. És hogy folyton lop, csal, a kincseiket akarja. Végül abbahagyta.Tovább…

Megszülöm magam egy ibolyabársonyos, szép tavaszi este. És várom a reggelt. Jöhet az új földrész. Az új háború. Találmányok és felfordulások, diadalok és háborúk dühös sorozata. Végül végighemperedem a földön — jóllakott hernyó — és boldogan figyelem, ahogy millió csillag figyeli millió ivadékomat. Á, csak te te vagy?, nevetnek rajtam.Tovább…

Valami Áthúzza magát. Áthúz. Bár mindig újrafalaznak. És szélesítenek is. Elég neki egy pici lyuk, ezen behatol. Bent forog keveset, kidolgozza vállal s fúródik előre. Forgácsol a furatban, vergődik a beszűrődő fényben. Minden fal nagyokat roppan tőle. Hallani lehet. Hullani kezd. Átjárja. Áténekli. Átalakítja. Hiába vastag a fal magában elomlik.Tovább…

Bomlik, sugárzik az urán a robbanás előtt s után, szívünkön vesztőn áthalad, vagy bennünk megül álmatag. Sajgón fájni kezd, ki szeret, s nézi rémülten a sebet, mi mélyről buggyan, szétterül a halálhoz torz képletül. Terjed, és fogyva egyre gyűl, ki fél, ki nem, hal egyedül; ledöbben a szent tudomány aTovább…

Elválaszthatatlanok vagyunk, mint az igazi világosság az igazi sötétségtől hiába kaptunk mi is megtévesztésül két nevet, akár a nappal és az éjszaka. Az emberek könnyen azt hiszik, hogy egyikünk jó, a másikunk rossz, pedig mindig mindketten egyetértésben követjük el ugyanazokat a dolgokat. Szépek vagyunk, mindenki a tenyerünkből eszik kezeink egyTovább…