On:
In: Szépirodalom, Vers

(Ruhán átütő vér, Rorschach-teszt) Apám tizenkilenc évesen. Ez a kép olyan elképzelhetetlen, mint a szűz- nemzés, hogy egyes botsáska fajok elboldogulnak hímek nélkül is. A születésem előtt mindenki pálcika- ember volt, barlangrajz a pleisztocénben, úgy képzelem. Ott van apám is az élet előtti hidegben. Tizenkilenc évesen verseket ír, lelke vízfoltTovább…

On:
In: Szépirodalom

(Nick Cave-átirat)   Sűrű volt az éjjel, mint a kátrány. Minden pénzét elvesztette kártyán Mr. Stagger Lee. Rossz lapok. Blöffölni nem tudott. Rekedten szólt: még egy kör rumot hozzanak neki, ám a kocsmáros a földre nézve ezt motyogta: „Elfogyott a pénze, Mr. Stagger Lee…” „Értem Johnny, nincsen semmi kényszer” válaszolta,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mosolyunkat befalazták a változékony korszakok megvénültünk és hiába mostunk tisztára minden vakablakot csak képzeltünk esőt napsütést szivárványt egyeseknek ebből is több jutott gondosan megmértük ugráló vérnyomásunkat miután a szakorvos közölte velünk az összes őrlő fogunk belefáradt a rágásba s hogy égbekiáltóan sok lesz a pótlásuk ára áttértünk a könnyen emészthetőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valahol felreped egy gubó, s azután minden régi érvénytelen: megakadok ezerszer ismételt dolgaimban, eltévedek unásig járt tájakon, a betanult rend folyton alakot vált, és tenni nincs mit ellene. Aztán szárny feszül, csillanó pora az arcomra hull, kétségbeejtő ünnep ez, teljes átalakulás: megismersz, mondd?, most először vagyok az, aki már veledTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bizalom Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz, akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád, talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig. A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok, lebegve a naptorkolat felé sodró hullámokon. Kérdőjelhab kerül minden karcsapással mögém. Mikor odaérek kiemelsz majd és megtörölsz, eszembe sem fog jutni a meder, semTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tulajdonképpen mindegy, így vagy úgy, ezt vagy azt. ezt vagy azt mindenképpen megteszed így vagy úgy… * hiányjeleket hagyok mindenütt. kitöltöm az űrt. fekete lyuk vagyok. nyelek és elnyelek. a semmi a minden, a minden a semmi. akár zen ez, akár nem, nekem zene. mindhalálig. moll pentaton. * levettek aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Drága Fiam, Gősi Zoltán emlékére (1974. 07. 24. – 2000. 07. 29.)   Egy régi nyárból visszhangzik szavad, bár halkuló, de egyre kedvesebb, mint lágy szellő, ha érint, simogat, fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem. Az éjben velem csillagként vajúdsz, s míg együtt tűrjük az ős-szenvedést, emlékeimben fényként még kigyúlsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a puszta az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű közöttTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Kérdések A férfi mögött bevágták az ajtót. – Hogy van? – kérdezte a ballonkabátos úr, aki a bejövővel szemközt, egy asztal mögött ült. – Jól. A ballonkabátos időközben elkezdte verni az előtte fekvő írógépet. – Család? – Megvannak. A férfi kinézett a rácsos ablakon. – Szép időnk van, nemigaz? –Tovább…

On:
In: Könyvespolc

„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge” – így hangzik János evangéliumának első mondata. „Kezdetben vala/ a puszta tér és idő,/ aztán a teremtés-gondolatra/ az ős-robbanás erejével/ előáll a mind, szétárad/ az öntudatlan világ-anyag,/ s a végtelen rendjét betetőzve,/ az isten-porból, királyiTovább…