Kérdések
A férfi mögött bevágták az ajtót.
– Hogy van? – kérdezte a ballonkabátos úr, aki a bejövővel szemközt, egy asztal mögött ült.
– Jól.
A ballonkabátos időközben elkezdte verni az előtte fekvő írógépet. – Család?
– Megvannak.
A férfi kinézett a rácsos ablakon.
– Szép időnk van, nemigaz?
– De.
A ballonkabátos egyre hevesebben gépelt. Közben mosolygott.
– Ilyen időben legjobb a véres hurka. Szereti a véres hurkát?
– Nem.
– Pedig olyan szép, megnyugtató színe van. Önnek melyik a kedvenc színe?
– A kék.
– Mint az a matrózblúzos artista a cirkuszban, aki fejen áll, közben tököt farag, meg valami indulókat énekel. Ön tudja, hogy mi a köze ezeknek egymáshoz?
– Nem.
A ballonkabátos bólintott. Kiszedte az írógépből a lapot, majd a férfi elé tolta. Az átfutotta a sorokat. Elsápadt. Egy pillanatig mindketten hallgattak, majd elhaló hangon azt kérdezte:
– Kötéllel?
A fűre lépni tilos
– A fűre lépni tilos – mondta a szakadt ruhájú férfi, aki egy lebombázott ház romjai mellett állt.
– Tilos a fűre lépni… – dünnyögte az egyenruhás úr, majd hófehér lovával legaloppolt a frissen vágott gyepről.
– Sajnálom, uram, ez a szabály. És egyébként is, érdemes vigyázni. Hogy is hívják?
– Miklós.
– Tudja, kedves Miklós, az ilyen szép, fess gyep alatt gyakran rondaságok hevernek. A fiamnak majdnem levágta a lábát egy akna egy ilyen fess gyepen. A maga fia mit csinál?
A lovas megigazította frissen mosott ingjén a gallért.
– Németországban van.
– Akkor ő is biztosan az országért munkálkodik.
Egy pillanatig hallgattak.
– Most már igazán mennem kell – szólt a lovas. – Isten áldja! – Az egyenruhás alak a hófehér lovon lassan távolodni kezdett.
– Ha hazajött a fia, eljöhetnének egyszer hozzánk. Mindig öröm, ha két hős találkozik. Mit is mondott, milyen Miklós?
A ló megállt.
– Horthy, Horthy Miklós.