Szinte már senki sem emlékezett arra, mióta uralkodik egyszemélyben Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon a Négyszögletű Karmelita Erődben. Talán csak Mikkamakka jegyezte fel kezdetben az erre vonatkozó adatokat. Mint például, hogy Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon tuskólábú, köcsögfejű, hordóhasú, lepényfülű, melencmellű, kemenceszájú és hígvelejű. És hogy folyton lop, csal, a kincseiket akarja. Végül abbahagyta. Túl veszélyes volt. Inkább kiment külföldre, valami szállodába dolgozni. Onnan küldött ma képeslapot nekik. – Ejj! Az is valami! – nyugtatta a társaságot Bruckner Szigfrid nyugdíjas artista. Ő nem mert ugrálni, ugyanis egyre nehezebben tudta beosztani a nyugdíját. Viszont véleménye az volt.
– Te mindenhez hozzászólsz! – kezdett rá a perlekedésre Vacskamati. A tisztáson álltak, illetve annak kerítéssel lekerített, pénzbedobó automatás bejáratánál. Újabban nem lehetett csak úgy belépni ide. – Igenis, hozzászólok, elég nagy tapasztalatom van! Ne feledd, világkörüli cirkuszi fellépéseim voltak! – Vacskamati erre gúnyosan nézett össze Nagy Zoárddal, a lépkedő fenyőfával. – És vegyétek tudomásul kérlek, hogy itt köztársaság van!
Bruckner Szigfrid valójában neheztelt Mikkamakkára, hogy ukk-mukk-fukk elhagyta őket. Ezért is vágta a többiek fejéhez sommás véleményét. – Régen ezt a helyet Négyszögletű Kerek Erdőnek hívták! – vetette közbe Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. – Amióta Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon kihirdette a rendkívüli állapotot, azóta minden egyre csak rosszabb! – tette még hozzá. Nagy Zoárd most felé fordult, két karácsonyról maradt piros dísz koccant össze rajta. Tetszett neki Aromó közbevetése, olyan tudományosan hangzott. Aromóról mindenki tudta, hogy káposztaszakértő. Bruckner Szigfrid nem reagált, várta, mire akar kilyukadni Aromó. – Na, érted, előbb az a fura járvány, aztán csődbe ment a kisbolt a gazdasági válság miatt. Lajos kedvenc kovászos uborkájának árát az égbe emelték előtte, nem csoda! – Szörnyeteg Lajos felkapta behemót fejét nevének említésére, és bólogatni kezdett. – Így van! – mondta Szörnyeteg Lajos. Aromó folytatta. – Hiába lett hatósági áras a kovászos uborka, a többi uborkát meg nagyon drágán adták közben. Márpedig köztársaságban ilyen nem fordulhat elő!
– Aha! – gondolta Bruckner Sigfrid, és ügyesen másra kezdte terelni a szót, mert nem értett a közgazdaságtanhoz. – Az elefántnál kétszer nagyobb, ötlábú és ötkezű pomogácsok egyfolytában beszivárognak a tisztásra, elveszik a munkahelyeinket, rövidesen megindítják a döntő támadásukat, ezt tudni lehet. Ám, van még ennél is rosszabb! – súgta bizalmaskodó hangon feléjük, és előkapta mobilját. Vacskamati közelebb hajolt, Nagy Zoárd szintúgy. Aromó némileg hitetlenkedő arckifejezésre váltott. Ló Szerafin, a csodaparipa a szokásosnál is jobban elkékült, lassúdad szemforgatása egyértelműen annak a jele volt, hogy gondolkodóba esett. Mindenki közelebb lépett Bruckner Sigfridhez. A behemót bikaerejű Szörnyeteg Lajos – aki nem sokkal ezelőtt jószívűen segített dunsztosüvegeket nyitni Dömdödömnek – sem volt kivétel. Egyedül Dömdödöm ült mérgesen a körön kívül.
Bruckner Sigfrid mobiltelefonján elindított egy kis videót. Kisfejű Nagyfejű Kordonbordon beszélt épp rajta, nyelvét nyújtogatva, köhécselve, fejét, no meg pocakjára szűk öltönyét rángatva. Erődje erkélyén, mikrofonba harsogott. – A Mikkamakka-félék belesodornának minket a háborúba! Fegyvereket, harckocsikat, vadászgépeket és kovászos uborkákat küldenének a frontra. Ez világháborúhoz is vezethet! A Négyszögletű Kerek Erdőben is vannak, akik támogatják mindezt. De én nem akarom, hogy belesodródjunk a háborúba! Csak az azonnali bálemböki és guttermutter jelenti a megoldást! Békét és hexencsúzt akarunk! Adjátok ide a kincseiteket!
Mindenki elképedt, döbbent csendben meredt a telefonra. Még hogy bálemböki meg guttermutter! Azért az kemény lenne! Dömdödöm megvetően, sajnálattal vegyest nézett a kis baráti kompániára, egyszersmind nagy levegőt vett és hátat fordított nekik. Dömdödömről mindenki tudta, hogy amúgy becsületes, csak nem akar beszélni. – Dömdödöm – mondta mégis Dömdödöm. Aztán nem szólt többet.
Réber László illusztrációja (a kötet borítóképe) / Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka! (Móra, 1980)