mosolyunkat befalazták a változékony korszakok megvénültünk és hiába mostunk tisztára minden vakablakot csak képzeltünk esőt napsütést szivárványt egyeseknek ebből is több jutott gondosan megmértük ugráló vérnyomásunkat miután a szakorvos közölte velünk az összes őrlő fogunk belefáradt a rágásba s hogy égbekiáltóan sok lesz a pótlásuk ára áttértünk a könnyen emészthetőTovább…
sötétségeinkben ki gyújt lámpást, és ki jelzi pontosan a szövegből fölhangzó pátoszt? ki teszi ujját a tűzvédelmi szabályok legfontosabb sorára? elárulásainkban kik, milyen szimbólummal hallgatnak igazunkról? milyen radar-jelzőket küldenek megsegítésünkre, hogy földönfutókból a sikeresek zárt csoportjába emeljenek a szinonimák szárnyai? mai téma: a támpont. vagy tán pont, mint az űrbenTovább…
kékre verik ujjukat a bokrok az extázisos dobolásban eldönthetetlen melyik kislánykori nyaramból száll ide ez a kámforillatú csend és mintha nagyapám Munkástól reszelős hangján szólnának az összedörgölődző ágak: Violám tölts egy kis diólikőrt * képtelenség meghatározni hogy egy éhes macskakölyök vagy egy legyektől felzavart csecsemő nyekereg a szomszéd kertben deTovább…
Ments meg, Uram minket az irigységtől. Világosítsd meg elménket, hadd legyünk bölcsek, mint a téged köszöntő Három Királyok. Legyünk mindannyian Boldizsárok, így eszünkbe se jutna mások fölé helyezni magunkat. Úgy add szívünkbe az emberséget, miképpen kéretlenül méred ránk csapásaidat. Ha azokra méltók vagyunk, bízz bennünk, egyszer talán megértjük, hogy nemTovább…
egyetlen érthető szót: neved suttogja az éjszaka. visszhangjában az elmúlás dallama, kiterjedt esőkben kimerült hangszer nyafog. engedd szabadon tenyered fészkéből a bizalom sebesült madarát. ne lépd át búcsúnk egyezményes határvonalát. ne kérdezd, hogy vagyok. kíváncsiságod búvárharangja alatt nem tudom felemelni kezem, hogy elsimítsam homlokodról a kétség hajszálait. már nem emlékszemTovább…
egy unalmas hétfő hajnalban föláll az asztaltól magára hagyja megkezdett kéziratát a valakivel együtt álmodott álmokat nyafogás nélkül lemond kedves tárgyairól szavairól vagy ők róla egészen fejére nő a néma égen egy kövér felhő kíváncsi mit babrál a kapun mi az a tábla amit kitesz EZ A VILÁG BEZÁRT NETovább…
bizonyos értelemben a költészet a világ metaforája. tulajdonképpen az elrugaszkodás pillanata, holott a költők pontosan tudják, a szavak gravitációjának egészen más törvényei vannak. a vers elszánt próbarepülés az irodalomtörténet fölött. pontosan úgy, ahogy tell vilmos nyílvesszője úszik a levegőben. a költők megfigyelik a világot, belehallgatóznak a végtelenbe, és egyszerre írniTovább…
szívemben színházi gong a neved csak nem az előadás kezdetét hanem a végét jelzi névtelen klímák tünetét sodorja a szél a Tóparton csodálom miként teszi próbára hullámok reakcióját az ikarosz-nap elnézem a tükörképén tűnődő hallgatag vitorlást aztán hazamegyek tárgyaim és a falak köszöntenek körbevesznek kegyes világ * esténként megvetem azTovább…
őriztem férgektől tetvektől a fát locsoltam erősödjön törzse gyökerei álmaimba mélyedtek ágai suhogásával hűtötte vérem hat évig termett volt hogy több kosárnyi mézédes gyümölcsöt termeszek támadtak rá kirágták kiszívták belőle az életnedvet kertész-doktort hívtam hozzá azt mondta menthetetlen fűrészem fogait helyeztem szembe a madárdalokkal ki kellett vágnom baltává változott erőmTovább…
A fájdalom kálváriáján szótagokra hullik a lélek, zörgő mássalhangzók közé lágy magánhangzót ígér és verssorral kecsegteti az árva gondolatot. Mint becézés nélkül maradt gyermek szenvedsz, mire rájössz, már senkinek nem akarsz semmit bizonyítani. Többször elesel, aztán csak állsz, homlokodon gyászok jelével, szíveden mégis kibomlik a közöny elleni kiáltvány. Látod aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.