Annabé óvodai barátai között sokáig nem volt fiú, mert velük nem lehetett olyasmit játszani, mint a lányokkal. Kivéve egyet, akivel biztosan lehetett volna, ő viszont még a nevét sem árulta el Annabének. A többiektől kellett megtudnia, hogy Gábornak hívják. A kislány ezen kívül csak annyit tudott róla, hogy nagyon szeretiTovább…

Nem tudok beszélni az érkezésről. Képzeljetek el egy saját partszakaszt, lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot. Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján láttak meghalni, itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét, hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz, de nem nevezik feltámadásnak aTovább…

Egyszer Lackfi Jánossal kebabot ettünk egy libanoni büfében. Jó katolikusként keresztet vetettünk, és magunk elé mormoltuk az étkezés előtti imát. Akkor még Brüsszel sem, az arab világ sem volt mumus. Allah szeme látott minket, JHVH nézett minket, a Szentháromságos Egy Isten mozgatta karunkat. Próbáltunk észrevétlenek maradni, volt bennünk annyi tapintat,Tovább…

A fájdalom kálváriáján szótagokra hullik a lélek, zörgő mássalhangzók közé lágy magánhangzót ígér és verssorral kecsegteti az árva gondolatot. Mint becézés nélkül maradt gyermek szenvedsz, mire rájössz, már senkinek nem akarsz semmit bizonyítani. Többször elesel, aztán csak állsz, homlokodon gyászok jelével, szíveden mégis kibomlik a közöny elleni kiáltvány. Látod aTovább…

Macska-éjszakák a szívünk megett, szöges sötét, képmutató a csönd. Takargathatnánk: lelkünk megesett, gonoszságot hord, a jó se különb. Az árnyék fekszik nyögve önmagán, szokvány csuklónkon szokványos bilincs. Szégyellni való személyes magány, bezörget, zsuppolja a hold, mi nincs. A rendőrállam demokratikus, rosszul fizetett foglár felügyel volt álmainkra, s ez oly etikus,Tovább…

Kaü-paü-po! Gyere, játsszunk! Rengeteg papírom van, bankjegyek, szerződések, rendeletek, és behívóparancs. Az olló elvágja a papírt. Kaü-paü-po! Ide nézz! Mennyi egyenruha, felvarróval, kitüntetéssel, terepszínben, és zsebek a lőszernek. A papír becsomagolja a követ. Kaü-paü-po! Halj meg hát értem! Égj el, robbanj fel, pusztulj rútul, vagy menekülj máshová. Elég! – mondtaTovább…

Arthúr sisakja behorpadt, egy kicsit a feje is zúgott, de sikerült a lován maradnia. Az apró, köpcös haramia döbbenten szorongatta kezében a vastag furkósbotot, ekkora ütéstől még a ló is összezuhant volna, ám ez a nyamvadt lovagocska a nyeregből sem pottyant le. Arthúr szigorú pillantással szemlélte a megrettent közrendű férfit,Tovább…

Anya már megbánt engem. Velem sem lett a világ fényesebb. A tavasz kitartóbb, a vasárnap derűsebb, a szatyor, a teher, a mindennapi könnyebb. Nem érdemeltem meg, hogy. Mert nem igyekeztem. Isten csak egy ócska szó. Mint a viszlát, a jobbulást, a sok szerencsét, a hű, de jól nézel ki, angyalkám.Tovább…

Mindenki feleségét elsiratom. Nőjét, kedvesét, szeretőjét. Még ha él is. Előre. Minden megholt asszonyban az én melegem hidegül. Mint annyi megtöretést másért, magamért, elszenvedem ezt is. De gyűlölöm a halált, ahogy szótlan’, elegáns zakóban megjelenik, igazgatja a csokornyakkendőjét, s biccent cinikusan: Akkor mehetünk… Nem járok temetésekre. Ott bandukolok mégis aTovább…

majd negyven fokban ültél az ágyamon s bal kezeddel simogattad kezem fölém hajoltál szemed bogarán át meghatározhatatlan út nyílt hívott mosolyodban furcsa vibráló lebegés lehetetlen ez a kéz nem az a kéz még tudtam ez lázálom el kell kúsznom gyógyszerért zuhany alá új köteted ma nem bírom átlapozni legföljebb poratkákTovább…