Az éjszaka most lopakodik át a határon, felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak. Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni, vagy otthont a romokon, utat a csapáson. Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe, a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra. A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt. MesszirőlTovább…
Mintha csak egy lift zuhanna, gépzsírszagú rettenet, képzelném, hogy álmodom csak, képzelném, de nem lehet. Pár emelet – aligha több: gyomor alá ér a szív, de fentről az az ismerős hang újra emelkedni hív. (Major Petra: Foltok című kötetéből) Illusztráció: a kötet borítója Több a kötetről: https://www.facebook.com/literaturakiado/photos/a.143153552741379/1866493643740686/ MajorTovább…
még várom egyre hogy az életnek feltegyem kérdéseimet élet ráérsz? most figyelj a szeretet és a félelem kettős áramkörében hol fogok kifejeződni ha egyedül sem vagyok önmagam hol van és miért nincs százszázalékos biztonság miért kell könnyekben kimosni valamit hogy az emléke tiszta fényben ragyogjon áthatolhatatlan múltunkból hova hullanak aTovább…
Majd a tenger lassan összezárul Mózes nem nyitja meg újra. A parton rekedteket Halál úr, kegyelmet kérni tanítja. A Kánaán pedig túl messze van, és minden utadat állja, ami az életedből hátravan, elmossa a sodrod árja. Itt ragadsz magányos szigeteden, ami csak általad lakott, régi hajótörött vagy, névtelen. Nincs hajód,Tovább…
anyánk, a nő szüntelen átváltozás oltalmazó szelíd önfeláldozás áldó imája ős-vétkeinkre megváltó kegyelem gyöngéd feloldozás anyánk, a nő gyöngéd mosoly vetett tiszta ágy könnyű álmodás ráncokból kihajtó hajnalfény-virág gyöngyház-szín finom ragyogás anyánk, a nő vasalt ruháink illata távoli emlék-varázs szerelme örökül hagyott folytatás arany kalászból érlelt áldott új kenyér ünnepiTovább…
félni félni attól mi nincs félni amitől lehet bármitől még valahol az éterben kering de szárnyainak árnyékával már beborít suttogása élesen hallik alakja tompa mint a zuhanni kész kő váratlanul hiába mondod ennek semmi értelme nincs és esélye a nullához közelít de ő csak szorít és szerető anya csókjaival csepegtetiTovább…
Az első manna íze című készülő kötetből Visz a hátán Visz a hátán, kanyarog velem a folyó a déli fényárban. Kit érdekel, merre van észak és dél, kelet és nyugat a világban. Érettebb fejjel lélekben olyan lettem, mint Mózes csecsemő korában, aki a Nílus vizén egy buddha nyugalmával aludniTovább…
elevenen érzem a Nap felém úszó fonalait az évek tengerén át ma is vakít a fiatal lányalak bolond idegek szilaj villámok cikáznak elő[1]belőlem az ismeretlen hajlatokkal teli táj parancsoló hatása égi keze alá merülök az örök vágyakozás végtelen atomjai siheder-időm sejtjeinek villanyáramán futnak át a Teremtő ösztöne táplálja ontja elémTovább…
Fehérben állok. Ruhámat hó csipkézte virágokból. Maszkom ködből font. Vörösben állsz. Vértől ragacsosan. Maszkod tűzben edzett. Azt mondják: ölj! Rám emeled a fegyvert. Azt hallom: ölelj! Széttárom karomat. Meg kell, hogy öljelek – mondod. Ide, mutatok szívemre. Szemedben látom lüktetését. Ujjad a ravaszon, szemed a szememben. Gyermekkacajt látsz benne, virágosTovább…
„Három homokhang, három skorpió: a vendégek, a csónakban ők is.” (Paul Celan: Havdalah) a szem alámerül a vízfelszín alá a testtel együtt más világba tekint lebeg van-e Isten a folyó sodorvonala felé lassan ellebeg a felhők is alászállnak a vízre angyalok minden ezüstre és szürkére rezzen madár sehol aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.