„Három homokhang, három
skorpió:
a vendégek, a
csónakban ők is.”
(Paul Celan: Havdalah)
a szem alámerül
a vízfelszín alá a testtel együtt
más világba tekint
lebeg
van-e Isten
a folyó sodorvonala felé
lassan ellebeg
a felhők is alászállnak
a vízre
angyalok
minden ezüstre
és szürkére rezzen
madár sehol
a parton áll
a másikon
csónakkal nem lehet
nem bírja el
itt már nem kell lélegezni
majd megszokod
vízcseppek a tál felett
van-e Isten itt
vagy csak én vagyok
bejött az éj
gyertyalángom
ég