Fehérben állok.
Ruhámat hó csipkézte virágokból.
Maszkom ködből font.
Vörösben állsz.
Vértől ragacsosan.
Maszkod tűzben edzett.
Azt mondják: ölj!
Rám emeled a fegyvert.
Azt hallom: ölelj!
Széttárom karomat.
Meg kell, hogy öljelek – mondod.
Ide, mutatok szívemre.
Szemedben látom lüktetését.
Ujjad a ravaszon, szemed a szememben.
Gyermekkacajt látsz benne, virágos réteket, szerelmet, ölelést, békés öregkort, végtelen tengereket.
Azt mondják: ölj!
Azt hallod: ölelj!
Fehérben állok.
Ruhámat hó csipkézte virágokból.
Maszkom ködből font.
Fehérben állsz.
Tükörjegén szivárvány csillan.
Maszkod zúzmara.
Puskád csövében olajág.
Tankok ormánya békésen trombitál.
Léptünk nyomán élet sarjad.
Begyógyítva a sebeket.
©Gősi Ferenc fotográfiája