On:
In: Próza, Szépirodalom

Két hete üresen állt már az a nyomorult lap, semmi nem akart rajta lenni. Még a porszemek is odébb gurultak róla, a tinta meg a szó na az végképp nem fogott rajta, a legutóbbi visszautasítás óta a lap megmakacsolta magát és egy gondolatot sem engedett magára. „Nehogy már valami olyannalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

sárga kölesről álmodom születésem előtt sárga kölesről álmodik valaki nem tartok többé ég és föld egyesülésétől leülök a folyó partjára agyagból embert formálok életre kel és táncra perdül alkonyatig gyúrtam az agyagot venyigét mártottam a sárba és megforgattam a levegőben csengek-bongok kicsapongok a sárcseppek szétterültek legyezőmtől nem válok meg sosemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

holdvilág és földvilág együtt forog köztük vagyok fuga én ami összetart és gátat képez ragasztó köztük az amit róluk gondolok számok betűk szülnek új világot feldobott érmeként megcsörrenek az írás mindig felfelé mutat mindig két ünnep közt benne életed házamban minden sarok reped az enyém is egy helyen szoros cipőmTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bambán bámulom, ahogy egy vándorpoloska sokadik körét rója a házmesternétől kapott krumplifőzelékes fazék peremén egyensúlyozva. Most tétován megfordul, és újabb körbe kezd, az ellenkező irányban. Vajon mi késztette erre? Elhatározása nem tűnik túl szilárdnak, egy negyedkör után ismét irányt vált, aztán újra és újra. Fáradtan fordítom el a fejemet… ATovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Azt hiszem magamról, hogy a múltból érkeztem. Nincs memóriámban semmi sem a közeli időkből, nincs információm, hogy most mi a teendőm. Ténylegesen arra sem emlékszem, hogy ma mit reggeliztem, s arra sem emlékszem, hogy most ki vagyok. Igazából pedig kellene, mert van bennem egy program, egy genetikai program, amely nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mennyi félelem kísérte végig az életemet! Félelem a betegségtől, magánytól, haláltól, járványtól, a végső magamra maradástól. Most mindez eltörpül, más megvilágításba kerül a háború rémségétől, amelynek fenyegető közelsége megbénítja a lelket, megmérgezi mindennapjainkat. Míg imádkozom a békéért, és mécsest égetek, felrémlik előttem fiatal apám, s anyám alakja, akik több, mintTovább…

On:
In: Zene

Ludovico Einaudi (Torino, 1955) a világ egyik legismertebb és leghíresebb zongoristája. Klasszikus zeneszerzőként kezdte pályafutását, de kezdettől fogva igyekezett különböző stílusokat és műfajokat ötvözni, mint a pop, a rock és a világzene, hogy nemzetközi hírű dalokat és filmzenéket alkosson. Einaudi zenei pályafutását balett-, mozi- és színházi zenék komponálásával kezdte, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap. Aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél.   Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat. Vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak.   Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam. Mégis aTovább…