sárga kölesről álmodom
születésem előtt
sárga kölesről álmodik valaki
nem tartok többé
ég és föld egyesülésétől
leülök a folyó partjára
agyagból embert formálok
életre kel és táncra perdül
alkonyatig gyúrtam az agyagot
venyigét mártottam a sárba
és megforgattam a levegőben
csengek-bongok kicsapongok
a sárcseppek szétterültek
legyezőmtől nem válok meg sosem
egy szem őszibarack van nálam
kezemben csengettyűk
mankóval bicegő koldus
alamizsnás tálkámmal
járom az országot
az örök élet barackfájáról
valaki leesett
öszvéremet összehajtom
mintha csak papírból lenne
és most kezemben jádefuvola
lótuszvirág és vízmerítő
egy kosár virágot cipelek
hol férfivá változom
hol női alakot öltök
nagy kedvemet lelem
40 000 lovam táncában
36 000 darabra hasad az ég
fehér oroszlán ül a hegy tetején
északi szélben eszi a sárga kölest