sárga kölesről álmodom születésem előtt sárga kölesről álmodik valaki nem tartok többé ég és föld egyesülésétől leülök a folyó partjára agyagból embert formálok életre kel és táncra perdül alkonyatig gyúrtam az agyagot venyigét mártottam a sárba és megforgattam a levegőben csengek-bongok kicsapongok a sárcseppek szétterültek legyezőmtől nem válok meg sosemTovább…
ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked reménytelen az élet itt leírhatatlan káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…
ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked leírhatatlan reménytelen az élet itt káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…
Az őszi fényt a hullám partra rántja, árnyára hajlik szomjasan a nád, fecseg, zizeg a hulló levél-bárka, a nap vörösen izzik, mint a szád. Mosolyod a tótükör beissza, felpántlikáz majd vele egy felleget, tükörfényből összefont kalitka rácsozza rabságba ejtett két szemed. Felcsillansz még a szerteszórt avarban, míg hajad festi ráTovább…