Ludovico Einaudi (Torino, 1955) a világ egyik legismertebb és leghíresebb zongoristája. Klasszikus zeneszerzőként kezdte pályafutását, de kezdettől fogva igyekezett különböző stílusokat és műfajokat ötvözni, mint a pop, a rock és a világzene, hogy nemzetközi hírű dalokat és filmzenéket alkosson.
Einaudi zenei pályafutását balett-, mozi- és színházi zenék komponálásával kezdte, mint például a „Sul filo d’Orfeo” (1984), a „Time out” (1988), a „The wild man” (1991), a „Salgari” (1995), valamint különböző dalok zenekaroknak és együtteseknek a milánói Teatro alla Scalában és a New York-i Lincoln Centerben.
A Stanze (1992), Cecilia Chailly hárfájára írt dalgyűjtemény megjelenése után Einaudi felvette és kiadta első szólóalbumát: Le Onde (1996). Virginia Woolf regényeiből merített ihletet, és magával ragadta a nemzetközi közvéleményt. Sikerét a következő albumok igazolták: Eden Roc (1999), I giorni (2001) és Diario Mali (2003), melyeket Ballaké Sissokóval közösen rögzítettek.
A következő években Einaudi számos film és tévésorozat hangsávját szerkesztette, többek között a New York-i Filmfesztiválon elismert Doktor Zsivágó (2002) remake-jének és a nemzetközi hírű Életrevalók [Intouchables] című filmnek is (2011). E projektek mellett Einaudi továbbra is számos albumot publikált, és fellépett a világ különböző előadótermeiben, a La Scalától a Royal Albert Hallig. Una Mattina (2004) és Divenire (2006) albumaival Einaudi a klasszikus és a popzenei listákra egyaránt felkerült.
2009-ben a zongoraművész a Ponderosa Music & Arts számára kiadta a Cloudland albumot, majd a következő évben a The Royal Albert Hall Concert című dupla élőalbumot (2010), amelyet Einaudi Royal Albert Hall-beli koncertje során vettek fel.
2011-ben és 2012-ben a Notte della Taranta alatt a Concert látnoki előadásait rendezte, 2013-ban pedig megjelentette az In a time lapse, Reflexió az idő múlására és a „Gondolat, mint szvit vagy egy regény fejezetei” c. amelyet Einaudi vonósokkal, ütőhangszerekkel és elektronikával vegyítette a zongorát. Einaudi 2014-ben a Piano City Milanót a Piano Africain zongorára, balafonra és marimbára komponált koncertjével nyitotta meg.
Az Elements (2015) megjelenése után az olasz zongoraművész nemzetközi turnéra indult, amely lehetőséget biztosított számára, hogy a Jeges-tengeren lebegő platformon eljátssza „Elegy for the Arctic” című dalát. A következő évben Einaudi elindította az azóta évente ismételt Dieci Notti rendezvényt: tíz egymást követő koncert a milánói Teatro del Verme-ben, hogy „visszaadjak valamit a városnak, ami sokat adott nekem”.
2019 márciusában Einaudi elindította a Seven Days Walking című albumot, amely egyedi albumnak készült, de havonta hét „epizódra” bontva adják ki (Első nap, Második nap, … a hetedik napig). Minden epizód néhány kulcsfontosságú témára összpontosít, amelyek más-más módon térnek vissza: hét változat ugyanazon a képzeletbeli úton, vagy ugyanazon az úton, amelyet hét különböző módon járnak be. 2020-ban, a Covid-19 vészhelyzet idején Einaudi kiadta a 12 Songs from Home című, otthon játszott dalok gyűjteményét, majd az Einaudi Undiscovered című válogatást néhány kiadatlan számából.
Együttműködése a Ponderosa Music & Arttal rendkívül termékeny, Einaudi e kiadó neve alatt tizennégy albumot adott ki:
Eden Roc (1999),
I Giorni (2001),
Diario Mali (2003),
Una Mattina (2004),
La Scala Concert 03.03.03( 2004),
Le Onde (2004),
Divenire (2006),
Élő Berlinben (2007),
Éjszakai könyv (2009),
Szigetek (2011),
In A Time Lapse (2013),
Elemek (2015),
Taranta Project (2015),
különleges projekt Seven Days Walking (2019)
és a legutolsó Underwater (2022)
Itt hallgathatóak:
10 Pieces by Ludovico Einaudi \\ Relaxing Piano (1h:01’:47”)
The Best of Ludovico Einaudi(1h:17’:20”)
Ludovico Einaudi – Einaudi: Live From The Steve Jobs Theatre / 2019(1h:11’: 09”)
Filmzenék:
2020 A nomádok földje (amerikai filmdráma)
2017 A harmadik gyilkosság (japán krimi-dráma, misztikus film)
2014 Samba (francia romantikus vígjáték)
2011 Életrevalók (francia vígjáték)
2010 Ez itt Anglia ’86 (angol drámasorozat)
2010 A vég nekem a kezdet (német-olasz életrajzi dráma)
2006 Ez itt Anglia (angol filmdráma)
2004 Sotto falso nome (francia-svájci-olasz romantikus dráma)
2002 Doktor Zsivágó (angol-német-amerikai történelmi dráma)
2001 Lélek a fényben – Eleonora Duse emlékére (olasz dokumentumfilm)
2001 Apám szavai (olasz-francia filmdráma)
2001 A szerelmes taxisofőr (olasz dráma)
2001 Alexandria (görög-francia-olasz filmdráma)
1999 Minden gyermek megváltó (olasz dráma)
1998 Április (olasz-francia vígjáték)
1988 Treno di panna (1988)
https://port.hu/…/szemely/ludovico-einaudi/person-177333
Ludovico Einaudi portréja – fotó: Ray Tarantino