On:
In: Szépirodalom, Vers

a harangláb mellett mindig lassítottam hogy újra és gyorsan végig tudjam olvasni az első világháborús hősi halottak márványtábláját középtájon anyai nagyanyám egyik rokonának nevével a táska szíja belevágott a vállamba de a fejkendős Ágnes néni elvonta figyelmemet erről: bicegve kilibbent a szemközti ház korhadt fakapuján és megragadta a cafatos végűTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a nagyon érzékeny pillanatok elillannak alig hagynak nyomot sőt ami megmarad hamis de visszatérnek egy durva érzékletben ahogy az angyalok megállítanak egy pillanatra hogy mégiscsak észrevedd amitől elfordultál volna   ©Gősi Ferenc fotográfiájaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

azt az apró pillanatot várom amikor egymás mellett sétálva az utcán véletlen hozzám ér vállad kerek vonala súrol a jelenléted mégis foltot hagy a ruhámon talán észre se veszed beszélsz tovább mintha a legtermészetesebb mozdulat lenne mi felém vonz s mikor már befordultál a sarkon még mindig magamon viselem közelségedTovább…

On:
In: Film

Toxikoma, 2021, Herendi Gábor – 18 éven felüliek számára ajánlott!!! „A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységrőlTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nem emlékszem, mikor kezdtek kiabálni bennem a szavak. Kezdetben csak finoman döftek belém párat, aztán mind hangosabban rikoltották azt a két szót, ami aztán minden plakáton, képen, a világ összes eldugott és hivalkodó pontján viszontláttam: kövér vagy. Nem volt okom nem hinni nekik, mert a tükör biztosan nem hazudik. AhogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A hosszú se veled, se nélküled kapcsolat végül mindig véget ér? Talán igen, talán nem… Vagy nem idejében ér véget. Tovább tart a kelleténél, mert a remény, hogy jobb lesz, viszi tovább. Aztán mégis mindenkinek elég. És még sincs vége… Vége van, és ismét újra kezdődik. De minek… Egy időTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeszélyes látogató. Kiszámíthatatlan. Nem megfogható, nem bezárható, nem kényszeríthető. Az ihlet, különleges alkotói pillanat. Kisajátító, mert téged akar, te kellesz neki. Követeli lelkedet, hitedet, szívedet, szavadat. Ha nem figyelsz rá, ha nincs időd megjegyezni amit súg, képes továbbállni és lehet, soha nem tér vissza. Mikor veled van, akkor vagy, akkorTovább…

On:
In: Publicisztika

„Köszönet a nőknek, köszönet.” (Márai Sándor) A nőkről általában „Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked,Tovább…

On:
In: Könyvespolc

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről Magvető, 2020 Fordította: Morcsányi Géza Ljudmila Ulickaja novelláskötetét várták az író hazai rajongói. Nagyon szeretem a stílusát, világlátását, a nehéz sors mögött megbújó derűt, a méltóságot, ahogyan az értelmiségi, sőt, ellenzéki sorsot bemutatja regényeiben. Novelláinak és regényeinek alakjai, a történések, amelyeket megélnek, nagyon sok rokonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

I. Angyal, aki száll a tó fölött, és nem kíséri hajának illata. Intésére huszár jegenyék tisztelegnek, ám hozzám nincs szava. Tihany felé húz el, délnyugatnak, nyomában az engedelmes alkony. Nyárról itt hagyott kutyák ugatnak, a szél kopott ködöt szór szét a parton. Az angyal messze jár már, s míg haját,Tovább…