csak tobzódjunk tovább
vigadozzunk önmagunk gyatraságán
gargalizáljuk át az éjszakát
petting és másnaposság
duruzsol bennünk
észveszejtően gyengék leszünk
holnap szinte nem is élünk
pocsék jó érzés
túlélve vegetálni
nem is érthető
az a néhány veszettnek hitt
csodálatos év
melyeket mint önnön bukásunk
szimbólumait szemlélgetünk
felesleges a többes szám
ez nem is érthető igazán
ez nem is fáj annyira
hogy érdemes legyen sírni miatta
cafatokba lógó szennyeseimbe
törlöm összes elmúlt vigadalmamat
kár volt hisz annyira jó volt
gyereknek lenni
kár volt hisz annyira rossz volt
megvilágosodni
kár volt kimászni
babakocsis világképemből
de itt már nincs mese
ez a feledés utolsó lehelete
igézem magam magammal
oly parányi zseni vagyok
s a hajszálnyi különbség
bolond és géniusz között
oly nagy
szinte megfoghatatlanul óriási
még mit adhat nékem
e kórokban korosodó
baleset-létem
hogy naponta vergődjek örömökben
mi van ennél szebb
hogy érezzem azt hogy érzek
hogy fontossá növök
hogy számítok
ó ezt mind megkaphatom
és elzsibbaszt a tudata is
annak hogy te lehetsz és
velem tölthetnéd száműzetésed
napjait melyek
minden pillanata egy végestelen
libabőr-álom
és csodálhatnám felfedezetlen
tudatalatti kéjeim
soha nem érzett vágyaim
titkos zónáim előbújását
… melybe megint bele lehet halni
Illusztráció: feLugossy László – Nem olvas (2011; forrás: a Godot Galéria online oldala.)
Gratulálok Csaba Cirill Kabinnak! A különös, nagyszerű költőnek. Minden verse nagy élmény. Még a fájdalom is úgy jelenik meg verseiben, hogy tudomásul vesszük, mint az élet természetes kisérőjét.
Versei világosak és keményen őszinték.
Köszönöm a Liters-Túra Magazinnak, versei megjelentetését.