hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…
a nyár legmelegebb napján jöttem először július tizennyolcadikán kedden tizenegyre nagy szalmakalapban lépkedtem a Budafoki út forrósodó aszfaltján (kalapban az ember valahogy jobban kihúzza magát még akkor is ha igazából nem elég egyenes) legalább tizenöt percet vártam a becsöngetéssel a teljes sorsfordulat nevetséges elképzelésével a fejemben talpig fehérben voltál mintTovább…
Ott, fenn a hegyen, a kacskaringós ösvény végén megszűnik a hang. Elfogy a fény, és te megállsz. Sötét van. Azt hiszed, ez már a te némaságod, és mégis valami robajt hallasz: talán meteoritok húznak el fejed felett, talán csak a gondolataid távoznak, talán te magad távozol. Akárhogyan is, a pillanattörtTovább…
Tegnapelőtt megszűnt a valóság. Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett. Nem volt honnan többé rápillantani: semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben! És olyan szépen meg- és kiegyeztünk hogy nem maradtak többé biztos pontok, ahonnan magunkkal szembenézve, mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet. Mint gazda a gyümölcsöskertet – mint birtokát a tulajdonosa. DeTovább…
Ha ugyanolyan lelkesen keresem a lilavirágú fát, és nekem is megfesti ujjamat a páfrányok zöldje, Ha százszor-volt felhők szaltóznak felettem, és ma is igaz, ami fantáziaszülte, Ha én is bal lábbal kezdem a lépcsősort (ezen már ne múljon, még egyszer, jobbal), Ha mögöttem ugyanaz a várrom ásít, és közös aTovább…
Számon, mint indigókék esték, sokasodnak a szavak. Érett hegedű karcsú nyakára tapadnak az ujjak. Az égen őszi szonátát kottáznak a varjak. Fák zúzott lombjain vezényel a szél. A fény szaggatott húrjain befejezetlen a mozdulat örvénye, sose ér véget a tavasz. Klaviatúrán játszom tovább a dallamot, ellop egy hangjegyet a rigó.Tovább…
– részlet – a sebészeten sóhajok, nyögések uralják a kórtermeket. nem hallatszik ki belőlem az egész lényem betöltő kiáltás. nem hallani, ahogy átsuhan rajtam a véres iszonyat. fém-kórlapok fityegnek az ágyak végén. ha az alvó kinyújtja lábát zörög, akár a fémtepsi, amiben a tátott szájú holtakat tolják loppal a folyosón.Tovább…
Én feltaláltam ám a génkezelt szép árvaságot, mely tökéletes! Anyám, apám élt, s egyik se nevelt, gyűlölték ők egymást velem vegyest. A tény hetven évesen is sebez, és Dózsa-trónra ültet a fájdalom. Bennem szerelem, vágy-minden feles! Könnyem csorog magán-betonfalon. Apám bíróságon csikarta ki, hogy törvénnyel hite szerint tagad, Így lettTovább…
Aranyló, őszi fák Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompulóTovább…
Csodálkozás A homlok folyócskáiban ámulat úszkál. A szemöldök lesz a tornyok széptevője. Az égbolt felé tart a felső, az alsó héj ismeretlen tisztáson át jégbe hull. Angyalok várják a pillanat végét. Kerek szemek az áramlat hátán a holdat kergetik. Undor A szemrés az éj homályába szűkül. Csupa távollét minden,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.