Kerecsényi Éva versei

Z-avarban

Ámulva álldogált az ősz,
kerti sztriptízbe benézett,
megannyi fa, száz szép dizőz
kellette báját ledéren.

Sorra hullott a sok levél,
mint megannyi csipkeálom,
csupa mámor és szenvedély,
szerelmi nász avarágyon.

Súgott, búgott az őszi szél,
belepirult ég orcája,
zavarát oldja, inni kért,
felhő töltött poharába.

*

Lebegés

Fényben fürdőző pillanat
áthajol idő korlátján,
árnyék sóhajt a fák alatt,
testet ölt gyönyörű látvány,
érzés a mélyből felhörög,
felsírnak porlepte vágyak,
lebegve ég és föld között
kereslek, hogy rád találjak.

 

3 hozzászólás

  1. Gyönyörű lírai versek gratulálok szeretettel!

  2. Csodaszép, mint mindig. Gratulálok szeretettel.

  3. az esőt így leírni — ez a költészet— gratulálok, nagyon szép.

Comments are closed.