– ki hívott ki szólított ki kérdezett? ki vagy te kinek a sarja nemzedékek utolsó parasztja nem volt szolgátok a szó soha reményed mégis a vers-csoda: léted láthatatlan párhuzamosa – ősök panaszai kettőzik a szavam erejét bár hallgatást parancsolnak génjeim – kusza szavak ködgomolya nem vers a sorok óriáskígyóként tekeregnekTovább…
Tükörképek Verssorok közt általsütve ferdén dominózik a padlón a napfény, ha végigjutsz, csak árnyékra lépve, rálelsz majd az eltört tükörképre. Két naplemente Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt, tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig, két naplementét látsz, szolgáltál két urat, s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat. Álltam,Tovább…
„Serkenj föl, ébredj ítéletemre…” (Zsoltárok könyve, 35:23) Az ébredésben a valóság a rossz, hogy el kell kezdeni megint a napot. Hogy ismét itt van veled, aki pofoz, és hogy eltűnik, amiről álmodott a vesztes, aki nem akar már semmit. Az ébredés az semmi más, csak kudarc az álom után,Tovább…
A fürdőruha Az osztályban mindenki arról beszél, hogy a hétvégén megnyit a strand, már töltik fel vízzel a medencéket. A folyó még túl hideg a fürdéshez, de a medencék vize gyorsabban felmelegszik, ha ilyen szép marad az idő, akkor vasárnapra már jó lesz, lehet rendesen úszni meg ugrálni. A fiúkTovább…
tulajdonképpen mindegy, így vagy úgy, ezt vagy azt. ezt vagy azt mindenképpen megteszed így vagy úgy… * hiányjeleket hagyok mindenütt. kitöltöm az űrt. fekete lyuk vagyok. nyelek és elnyelek. a semmi a minden, a minden a semmi. akár zen ez, akár nem, nekem zene. mindhalálig. moll pentaton. * levettek aTovább…
Drága Fiam, Gősi Zoltán emlékére (1974. 07. 24. – 2000. 07. 29.) Egy régi nyárból visszhangzik szavad, bár halkuló, de egyre kedvesebb, mint lágy szellő, ha érint, simogat, fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem. Az éjben velem csillagként vajúdsz, s míg együtt tűrjük az ős-szenvedést, emlékeimben fényként még kigyúlsz,Tovább…
a puszta az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű közöttTovább…
Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy itt lecsillapodnak,Tovább…
a világ elemei jelenségei egymásban foglalnak helyet egymást okozzák vagy kioltják ahogy innen és túl mindenen az utakra hagyom mikor merre visznek mit mutatnak és mit rejtenek el érzelmeimet is egyszerűsítem lelkemben nem tapogatom a gyógyulatlan sebeket nem panaszkodom nem küldök jeleket a környezetemnek hogy rám figyeljenek segítsenek a régvoltTovább…
A műhelyben Micsoda tánc ez törött ablaküvegen át a templomtorony! Mennyi mértékbe rendezett időtlen pillanat… Valami ősi, nyers erővel áll itt a part. A folyó néma partja épül, lerakódó képek, szobrok egykedvű hordaléka által… Alkotó Puhán álmodik, mos, főz, tereget, a kínjaiba merült alkotó… Keres, talál újra feláll. Szeme,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.