A műhelyben
Micsoda tánc ez
törött ablaküvegen át
a templomtorony!
Mennyi mértékbe rendezett
időtlen pillanat…
Valami ősi, nyers erővel
áll itt a part.
A folyó néma partja épül,
lerakódó képek, szobrok
egykedvű hordaléka által…
Alkotó
Puhán álmodik,
mos, főz, tereget,
a kínjaiba merült alkotó…
Keres, talál
újra feláll.
Szeme,
hegyi tó…
Kert-műhely
Kabócák érett zajában
kukorica-babákat ringat a nyár.
Köszönöm a hűvös akácliget
kertes, műhely-asztalát.
Gyengéd repüléstek
és a gyönyörű sár…
Ősgyepen lépkedsz,
bőkézzel is adhatsz már!
Beszélem a tájak nyelvét
Beszélem a tájak nyelvét,
beszélem a kertekét…
Megszólítanak a gazos telkek,
fájdalmuk, örömük, érzem én…
Árnyas, terebélyes fák tövében,
egyszerű, napszítta föld-utak.
Partra dobott egy hullám végre.
Egy friss, városi kőpatak…
Jelenkor
Egészen újszínű minden
ébredő világok belső
kegyhelyeinél…
Erővonalak telnek élet által
és „sosem volt”-ok
lépnek elő, vállal…
Fény áll biztos lábakon
a remegő minden,
csupa teremtő izgalom!
©Schild Tamás fotográfiája