On:
In: Szépirodalom, Vers

(novella versben)   A bátyám alig szól, ajka néma, nem kívánt vendége lettem, vissza már nem léphetek a napra, amikor világgá mentem. Csábított kaland, az ismeretlen, hívott, vonzott a csillogás, hamis barátok rabja lettem, cédákra költöttem sok mínát. Dicsértek, biztattak, mily bátor, elszánt, derék az ilyen legény, s én hittemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a vers felemel átjár a szíveken akár a belváros szűk sikátorán szalad lopódzva át valami félszeg ragyogás a villanásnyi fehér fényözönben legalább az árnyékból kiszökken és megpihen a délutáni csöndben mint kisgyermek a bársony anyaölben és elringat a szó a rím a szépség melege a lélekig hatol mint valami tündérTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   A tetőn ülve, az ég alatt, a folyó felett, mert máshol ezt nem lehet, megfogalmazunk dadogó miérteket, hogy elhoz-e valamit a folyó, hogy megold-e valamit a vers, ha nem, akkor miért nem oldja meg? És mit hozhatna el a folyó, kérdezed. Ha mégis hozna bármit, azt kiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem bírok versemnek hőse lenni első s utolsó gondolatfoszlány névelő és felkiáltójel között mert elhalványulok amint megjelensz minden szó mögött meglapulva settenkedve a színpad közepére lépsz mert TE vagy az omega és az alfa s én semmi e grammatikai tér igazságtalan celluloid hálójában így hát tisztelettel és odaadással megkérlek takarodjTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem figyelni semmire, ami itt, körülöttünk, sehova nem nézni, semmiféle akarat, dühök, harcok nem érdekelnek, nem nézem, hova, mikor és mi, csak éppen hallgatok, így, kívül mindenen, talán ez lehet a cél, igen, csak ez. Nyár éppen, amikor mindezt a laptopba írom, egyedül vagyok, ahogy egyedül ő is, aki csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Képzeld, mi történt. Kora délelőtt, amint utaztam új lakást keresni, és azon tűnődtem, hogyan tovább, míg üres szemmel bámultam a boltok januári, kopott kirakatát, és annyi minden eszembe jutott – hirtelen tényleg csak a semmit láttam: a házak közül épp kirobogott a villamos, a hídra ráfutott, s a megszokottTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a mi titkunk olyan titok amivel mindenki számol szégyen inkább nem is titok szégyenünk is minket másol úgy néz ki mint te meg én és nyilvános sőt közügy majdnem sérthetetlen kerek érzés jó ritmus hibátlan hangnem szeret minket a szégyenünk mert ő mások aggodalma éppen ezért marad velünk mi lennénkTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a kultúrának pont került a végére. az egészség elfogyott, nem ügy. az oktatás altatás a végső műtétre – lobotómia. nyáladzó barmok várják a vágóhíd sikító csöndjét. semmit vetünk, ugart aratunk. az éhség nagy úr, egymást faljuk.   * szúnyogtengeren füstölő illata ring félhold árnyékában csillagok potyognak feljebb ereszkedett a lentTovább…

On:
In: Publicisztika

Alighanem a kereszténység lényegét ragadta meg Németh László abban a mondatában, hogy a „keresztény ember élete folytonos haláltusa”. Mégis visszarettenünk ettől a megfogalmazástól, mert az életet és a halált egymást kioltó ellentétnek fogjuk fel. Mit is jelent tehát ez a mondat? Azt, hogy a keresztény ember tétlen rettegésben tölti életét,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A csend világa Naptárak sokasága közt válogatva marad a tájas, a völgyes, hegyes, mi nem zaklatja fel előszobánkat: csend világa. Ember nélkül tökéletes.   Október végén Vastag, puha avarban járok, korai fagy mindent lerázott, hull, csak egyre hull a sok levél, pirosan sárgán, zöldből rőtbe, barnába, fáradt olajzöldbe ágat, gallyatTovább…