On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor rádöbbensz hogy már nem utazol sehova amit nem láttál azt már örökre nem láttad mikor rádöbbensz hogy már nem veszel van elég cipőd ruhád kabátod pizsamád nem kívánt és nem várt esetekre is amikor rádöbbensz hogy amit nem magyaráztál el már nem érti senki meg verseidbe temetted a lényegedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy kisfiú lebeg a medencémben. Órák óta figyelem. A víz teljesen kihűlt. Kiveszem, nehogy megfázzon. Mire szárazra törlöm, már hatéves. Folyékonyan ír és beszél. Leemel egy lexikont a polcomról és megkérdezi, hogy beleírhatja-e a hiányzó szavakat. Mondanám, hogy a könyv nem játék. Persze engedem, de csak ceruzával. Meglep, hogy aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy fekete rigó torkában A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, az ereimben éreztem a változást, hegyi patakban viháncoló pisztrángok jutottak eszembe, tarkóm dzsesszesen lüktetett, homlokomon pergett egy kicsi dobverő, emlékeztetett rád. A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, lefotóztam a bal lábfejem, akkora, mint egy megkelt tészta,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mondasz valami vicceset, hogy könnyebben induljon az altatás, mert már megint azt a szomorú dalt dünnyögi, amit Anyától tanult, a fényes nap immár elnyugodott, a föld színe sötétben maradott, értékes szomorúság ez, amit elütsz, nem egy esemény okozta ugyanis, hanem valami mélyebb tapasztalat, emiatt bűntudatot érzel, félhomályban fekszetek egymás mellett,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tudtátok, hogy az ég bolt az egyetlen bolt, ami örökké nyitva van? Nem úgy örökké, mint egy nonstop bolt, hanem úgy örökké, hogy azóta nyitva van, mióta világ a világ, és egészen addig nyitva lesz, míg világ a világ. Mert régen, amikor még nem voltak nonstop boltok, az ég boltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Radnóti hódolat   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejek között kifeszítettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felrémlik a kezed Lobog a szél tar ágakon, kifeszül és csattog a fényben, mindent bevon a szánalom, furcsának látszik már, hogy éltem. A rög őriz, az ég feled belekavarva az egészbe, néha felrémlik a kezed – hogy’ simult szépen az enyémbe.   A szívet eső veri Mindenért én voltam hibás,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lantay Éva: A hetesen c. versére   I. tétel betonba önti a várost a hajnali köd kormos esőt verítékezünk mindannyian a tömött csuklósbusz összeráz – hová megyünk? szagunk közös kupacba cementez bennünket hátul egy testből hortyogás – Jézus leprása a tömegre ébred – ázott ernyők siratják senki nem látja őtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Áradás Patakok eredtek ott, ahol felhorzsoltál, mondtam, hogy ez lesz, de ne bánd!, a víz most duzzad és benépesedik, s a kövek, melyek talán öröktől erre vártak, átfordulnak az ép bőr alatt. Nincs haragom, dolgom van, megtanultam élni az áradásban, meder vagyok, víz és a farönk, amin sós álmaikat ringatjákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tudom ott laksz belül a gondolat börtön a tested jelmez az ítélet: létezés velem megszöknek verseid csatangolnak soraid mély emberi barázdák sorsod feltört ugarán görbe szívdűlőutak petroleumlángja ködben imbolyog hajtasz nélkülem utánam és én követlek                              Tovább…