Radnóti hódolat
nem foszlik el a fércelt reszketés
a hazugságok huzal-kabátjában
tart ilyen makacsul a cérna
ahogy régi ösvény felett
összeborul a sás csak mert
a szárak összehajoltak
alattuk ott lapul a csapás
vonalakba vagonolva
mindenünk régi műtétek
rajzolt forradása terhességi-csík
sikító fehérje a hason
kócos fűcsomófejek között
kifeszített mészkígyó
isten vén háromszög
vonalzójával rajzolt
tizenhatos-sarka
forgalmas mecseki makadám
a szüretelő szőlőhegyen
egy végtelen gerinc
és még egy
akárha lehetne páros szerv a Tisza-gát
a műhold képén vagy isten kijelzőjén
ilyen a kerítés is amiről mindjárt
tudod bár nincs jelzője hogy melyik
a gyűlölet szögesdrót-szitája amiért
mi kik ily korban élünk e földön
az ő színe előtt majd megmérettetünk
deréköv a haza hízott hasa alatt
lovaskocsi döcögött ott
egykor és a boglyák mögött
cserfes lányok és éhes fiúk
lesték a hajnalt
vagy tán tanya volt a határban és tűzhely
csattogós lepke szunyókált
az eperfás vajdasági udvaron
és most messzi földek emberei a régi életüket
álmodják a barakkok gyomrában ott
és félnek és félnek és félnek
és mi félünk és félünk és félünk
és a végtelenben egyik
párhuzamos rettegés
sem ér a másikkal össze soha
Grecsó Krisztián alkotói oldala: https://www.facebook.com/grecsokrisztian