On:
In: Publicisztika

Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkor legyen idén az a karácsony, hogy otthon vagy valahol. Nincsenek viszonylatok, nem adódik egy „ahhoz képest”. Minden úgy természetes, ahogy van. Magától értetődik. Nem lehet másképp. Képes vagy elfeledni, kizárni a tudatból, milyen sok helyen laktál már, számtalan város ezer tere, és még ebben a mostani utcában is voltTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

„Magvető” denevér története (…) Hanna nem félős fajta, nem undorodik semmitől, nem tart az állatoktól, bogaraktól, semmiféle élőlényt nem tart csúnyának, félelmetesnek. A napokban dedikálásra tartottak az anyjával, hogy az óvónéniknek legyen karácsonyra összefirkált Boldizsár Ildikó kötetük, amikor mindjárt az első sarkon megláttak egy szárnyszegett, szomorúan vergődő denevért. Hanna lelkesedése,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Radnóti hódolat   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejek között kifeszítettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Igazad van, Istenem, elmértem mindent. A minden is elmért engem, és ha vétettem is a teremtés ellen, a hét napon túl csak te vagy, a bűn visszahullik fejemre. Igazad van, Istenem, nem figyeltem az óvásaidra, de az óvások sem figyeltek rám, közkeletű intelemnek voltak, melyekből nekem is jutott. Igazad van,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a mi titkunk olyan titok amivel mindenki számol szégyen inkább nem is titok szégyenünk is minket másol úgy néz ki mint te meg én és nyilvános sőt közügy majdnem sérthetetlen kerek érzés jó ritmus hibátlan hangnem szeret minket a szégyenünk mert ő mások aggodalma éppen ezért marad velünk mi lennénkTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Áldja meg az Isten az álmom, Akadjon takaró, ha fázom, Az életem ne vegye készpénznek, Érezze azt, amit én érzek, Szeresse bennem is a kételyt, És ez legyen az, amit elképzelt, Bocsássa meg minden vétkemet, Ragasszon össze, ha szétesek, Szerelmünk lehessen reményből, Tegyen el parázst a hevéből, Szentelje meg, amitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Amikor minden szentnek Maga felé húzott a keze, És az élet all-in-on állt, Meztelenül ász, király, dáma, Zsírosra fogdosva Az olcsó, cinkelt lapok is, A fájdalomcsillapítók Delírium-dagonyájában A lányomról álmodtam. Pontosabban egy lányról, Akinek Isten Elhomályosította az arcát, De tudtam, Grecsónak hívják. Azóta, a délelőtti csodák Kitanult ropogásában, Hogy sorsaTovább…