On:
In: Szépirodalom, Vers

„Egyszer szóba hozta a tornásznőnek a nagyherceg kiváltságait.” (K. P.: Valaki feljegyzéseiből)   Hogy a költő tornára jár, komédia, magyar költő ne terpesszen, legyen beteg, haljon hamar, ne gondoljon csigolyákkal, inakkal, porcokkal, tulajdon testét balzsamozza a költészet zsíros humuszával, regéljen róla, rossz, de percig se akarja, jobb legyen, ne fosszaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint sokat szolgált koffer, A papa munkásszállós vulkánfibere A padlás mozdulatlan sötétjében. Mint egy könyvben felejtett Gyűrött sarkú fotó a nyaralásról, Az egyetlen és utolsó, Amire majdnem mindenki Azt mondta, előnyös. A néma pince ravatalában Gázpalackok és gumicsizmák között Gyászoló családi ereklye, Amit csak azért emelt el A család feketebáránya,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

fenyődoboz forgácsok hevertek a kiszáradt patakmeder alján akárha vesztes vagy győztes ütközet után mindegy ha csak a toboz-tetemek leltára ez arrébb meg csatakos lovak legeltek a posta udvarán vizük a vödörben fogytán tekintetükben pára akkor még nem féltél felülni és vágytál a nyergükbe ahogy én sem féltem még bár onnanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– Radnóti hódolat –   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Áldja meg az Isten az álmom, Akadjon takaró, ha fázom, Az életem ne vegye készpénznek, Érezze azt, amit én érzek, Szeresse bennem is a kételyt, És ez legyen az, amit elképzelt, Bocsássa meg minden vétkemet, Ragasszon össze, ha szétesek, Szerelmünk lehessen reményből, Tegyen el parázst a hevéből, Szentelje meg, amitTovább…