On:
In: Szépirodalom, Vers

Radnóti hódolat   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejek között kifeszítettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

kikristályosodott az észre nem vett pirosító teljes egészében kikristályosodott azonnal hajlamossá tett rá hogy valami szép dolgot írjak s a megjósolt szenvedések csak az előadás után kezdődjenek az élet célját a szeretetben véltem látni az egész nézőtéren senki se figyelt úgy ahogy én aki szerint feledésbe merül minden aztán majdTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– Radnóti hódolat –   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dajkaság Már érlelődik bennem a tavasz, de fellelhető még a tétlenség is, nem más ez, mint készülődés, próba, ráébredni alvó önvalómra.   Hódolat a tavasznak Valami készül: zeng az ég, éled a földön a fű, virág, dalol a rigó és a csíz, reményre virrad a világ. Micsoda kórus, mennyi fény,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Hódolat Szabó Lőrincnek) Rendben van így? Rendben lesz-e? Mi jön közel, s mi lesz messze? Induljunk csak neki bátran? Vagy álljunk a gyors világban? Ki őriz meg? Ki felejt el? Ki nyitott könyv? Ki csak rejtjel? Honnan, meddig, minek, merre? Ember számíthat emberre? Enyém, tied, nekem, neked. Irígy vagy, haTovább…