Miben bíztok, kis borzas tollú cinkék a szentjánoskenyér-bokor vékonyka ágai között matatva? Fészket raktok vagy csak magot kerestek? Most ketten vagytok. Így talán könnyebb kibírni a szelet, amely fázósan bújik szárnyatok, tollaitok alá, a puszta bőrt megborzolva, karmolva, tépve-marva. Csivegésetek biztat és melegebb napról álmodik, vagy csak a mozgást sürgeti,Tovább…
A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás a 2020-as őszi félév alkotásaiból./ Bali Anikó: Üzenet Reméltem, hogy bármerre hajt a végzet, bármely pusztaságon,* nem felejt el engem, ó, drága Angyalom, de félek, magam csak megkésve, szavakban adhatom. Az erdőn, hol együtt jártunk, a fáról egy kicsiny levélkét nekem adott, magammalTovább…
a hiány hídja alatt virrasztott az igazság a valóság visszhangja zúgott mint parthoz csapódó hullám tavasz tört ránk későn érkezett faggyal könyörtelen hó fedte be az utat ami a fényképalbumok csöndjébe kéjsóvár nyarak pipacsaihoz vezetett magamra zártam az emlékezés magánzárkáját kulcsát lenyeltem hogy zavartalanul kifájjon belőlem az a hajnal amelyikenTovább…
Ki szülő, szinte mind csalódik végül abban, ki először legyint, majd egyre hangosabban ejt ki elutasító véleményt, megcsúfolva felnőtté ért reményt. Csak az fáj, ki szeret, még véletlen se vádol, és ölel gyereket, legyen az bármi távol. Számára szeretni nem áldozat, nem úgy ad, hogy elharap átkokat. Az álmok üresenTovább…
Felkelt a fagyból és az ablakon túl úgy tűnt egy ásításnyi pillanatra végre kinyílott a nyár. Embercsillag lakótelepi évgyűrűk szorításában, szögek és kapcsok anyák és apák univerzumán. Fent barlangfelhők váltják egymást, egyárbócos könnyű fellegek, monoton kereszthullámzás. Alatta él, mint hajnaltövisbe akadt vérző seb. Áramlás jelenléte, állandó, újjászülető folyó. Valaki, akiTovább…
Erőtlen mosollyal A hó alatt már érik a csoda, nesztelen surrognak a mélyben az erek, lábadozva ébred a felhők közt a nap, s mint csontjainkat zúzó kis balesetek, jéghártya roppan a talpunk alatt; erőtlen mosollyal felszökken a víz, cseppjein átsejlik az édes tavasz a halkan búcsúzó színezüst fényben, és könnyűTovább…
Félreállhatnak a hegyek félútnál tovább nem megyek. Megszelídülhet a tenger féligazság nekem nem kell. Szétnyílt tenger szelíd hegyek miképp te vagy én úgy leszek.Tovább…
Százszor leírt s áthúzott verssorok, félig megírt levél, félig igaz szavak. Az igazán fontos mindig elmarad, s amit sosem hittem: mégiscsak megkopott a belső tükör bennem, s most, mint a vak, szólítanám nevükön a hajnalok színeit hiába, inkább hallgatok, s őrizném, ami még megmaradt. Vagy csak köd van? Hisz aTovább…
Óriáskeréken Körbe-körbe emeli unt terhét, bolond napok, őrült iramát bódultan kijátszva, libegő kis házak ásítanak rajta, benne ül bűnös és ártatlan, mind hisz, ha befizette a viteldíjat, teste felemelkedésében, ha vele szállsz láthatod a föld a mennyel szövetkezik, lent déli fényben a város, háztetők, tornyok falják fel a távolságot, haTovább…
Mondjam el, milyen? Semmilyen. Azt mondod: Meghitt az alkony, Az ősz. Pedig csak fogy Az élet. Hideg És Sötét A csend. „Egy nappal, lásd, Rövidebb az élet.” Élünk-e Előtte még? Nyomorgunk, Küszködünk, Félünk. Apránként Fulladunk. Fogyunk, Mint a fény Meghittnek mondott Őszi alkonyon. Télen a táj Halott. Végtelen sírhant ATovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.